Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXI. kötet. (Budapest, 1902)

127 Ellenben vitás volt az a kérdés, hogy felperes az alpeies biztosító társasággal szemben joghatályosan kötötte-e ki azt, hogy az ügylettől bizonyos időn belül még visszaléphet ? Erre nézve felperes tanubizonyitást ajánlott annak igazolására, hogy B. A. és társa a B. a. kötvény átadásakor azt a nyilatkozatot tették, hogy felperes 30 napon belül a kötvényt visszaküldheti, s ezáltal az ügylet hatálytalanítható lesz. De ha felperes ezt tanúival igazolhatná is, ez által még nincs bizonyítva az alperes által tagadott az a döntő körülmény, hogy B. A. és társa az alperest kötelező ígéretre fel voltak jogosítva. Már pedig ebben a tekintetben felperes bizonyítékot fel nem hozott : s merőben súlytalanok azok a felperesi előadások, hogy B. A. mint alperes-társaság hivatalnoka járt el, mig ennek társa alperesi titkárnak mutatta be magát. Mert a kérdés nem azon a czimzésen fordul meg, melyet B. A. és társa a közbenjárásnál önmagukra nézve használtak, hanem azon, hogy B. A. és társa alperes részéről mily jogkörrel voltak felruházva. Amennyiben pedig való volna az a felperesi vagylagos előadás, hogy a nála eljárt alperesi közegek őt megtévesztették, a tévedés felperes saját mulasztásával áll okozati összefüggésben s a felperes mulasztásáért alperes társaság nem felelős. Ugyanis felperesnek mindenesetre módjában állott már az általa aláirt 2. 7. a. ajánlatban foglalt általános feltételek első pontjából meggyőződést szerezni arról, hogy alperes-társaságot az ügynökei által tett, de az ajánlatba, illetőleg kötvénybe fel nem vett Ígéretek nem kötelezik. Ily körülmények között meg kellett állapitani, hogy miután felperes a 2. 7. a. ajánlatot aláirta s a B. a. kötvényt átvette, alperes pedig a 2. 7. a. ajánlatot elfogadta s a vonatkozó kötvényt is kiszolgáltatta : a biztosítási ügylet a kereskedelmi törvény 468. §-a értelmében, tehát jogérvényesen megköttetett. Az ekképp jogérvényesen létrejött ügylettől egyik fél sem állhat el egyoldalulag. Ezeknél fogva a perben felhívott, de czélra nem vezethető bizonyítások mellőzésével felperes keresetével elutasítandó s mint pervesztő fél az i8b8 : LIV. tcz. 251. §-a szerint az okozott költség viselésére kötelezendő volt. (1899 január 18., 124,124/98. sz. a.) A budapesti kir. tábla : Az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyja.