Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XX. kötet. (Budapest, 1902)

l3° rasztaltatott, helybenhagyatik. Egyebekben azonban az elsőbiróság ítélete megváltoztattatik s alperes végrehajtás terhével köteleztetik, hogy a további 3703 kor. 46. fill. tőkét, ennek kamatját és a felebbezési költséggel együtt összesen 261 kor. 30 fill. költséget a felperesnek 15 nap alatt megfizessen. Indokok: A felperes a kereset tárgyává tett kártérítési követelését az alperesnek abból a mulasztásából származtatja, hogy midőn a felperes M. P. és neje ingatlanára vezetett végrehajtási ügyben az elárverezett ingatlanra 4000 frt biztosíték erejéig bekebelezett zálogjogának 3700 frtnyi részére nézve M. K. és S. L. jelzálogos hitelezők által a sorrendi tárgyalás alkalmával tett kifogás következtében a kir. itélő tábla 1265/96. sz. végzésével követelése érvényesítésével perre utasíttatott: az alperes, mint a felperes ügyvéde, a keresetet éppen a kifogásoló jelzálogos hitelezők ellen nem intézte, aminek következményeképp a felperes követelése a sorrendből mellőztetett. A felperes keresetének alapjául előadott ezt a tényállást a beszerzett telekkönyvi iratok bizonyítják. Az alperesnek az a mulasztása pedig, hogy perre utasítás esetén a keresetet éppen a követelést kifogásoló hitelezők ellen nem intézte, az ügyvédi rendtartás 71. §-ában emiitett s az ügyvéd kártérítési kötelezettségét eredményező vétkes mulasztást megállapítja. Ugyanis szakszerű készültséget igénylő foglalkozást hivatásszerűen folytató egyénnél a vétkes gondatlanság fogalma alá esik az a mulasztás, amely abból ered, hogy az illető egyén a tőle hivatásánál fogva megkívánható tudás ellenére cselekszik. Ügyvédtől pedig éppen a hivatás következtében feltétlenül megkívánható, hogy tudja azt, hogy az 1881 : LX. tcz. 197. §-a 2. bekezdésének első része alapján perre utasított hitelező a pert az ellen tartozik megindítani, aki a követelést kifogásolta, mert az, hogy a telekkönyvi hatóság által tartott sorrendi tárgyaláson a felszámított követelés ellen emelt kifogás a kifogásoló perben állása nélkül, ő irányában való joghatálylyal el nem bírálható, nem pusztán a törvény magyarázatából következik, aminek tekintetében való tévedés magában véve a vétkes gondatlanságot még nem eredményezi, hanem következik abból az általános jogszabályból, hogy az ítélet csakis a perben álló felek irányában bir joghatálylyal.