Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XX. kötet. (Budapest, 1902)

"5 vallomása is, mely szerint 1896—7. években tanárok előadásaikhoz való szerzői joguk fejében tényleg honoráriumban (1500 frt) részesültek is. Az alperesi gazdagodást illetőleg alperes tagadta ugyan, hogy az A—D. alattiakból összesen 1200 példányt eladott, a kir. törvényszék azonban a törvény 29. §-a értelmében a fenforgó körülmények alapján ugyancsak elfogadta szakértők egyhangú azon véleményét, mely szerint 1200 példányt tényleg eladottnak véleményeznek, és ez alapon alperes gazdagodását 2644, illetve 2000 frtra teszik. Azon körülmények, mik a szakértők véleményét támogatják, eltekintve szakértelmüktől s különösen alperesi szakértőnek az ilyen üzletek körüli különös tapasztalataitól, magának alperesnek előterjesztéseiből merithetők. így ellenirata bekezdésében, üzleti és vagyoni létének alapját látja megtámadva a felperesi kereset által, utóbb súlyt fektet annak kifejtésére, hogy az általa kiadott jegyzetekre milyen égető szükség van, hogy az elkerülhetlen szükséglet a gyorsirást nem tudóknak és a «közepes tehetségek légiójának", hogy a vizsgára készüléshez a hallgatók majdnem kizárólag az előadásokra, vagyis az ezeket tartalmazó jegyzetekre szorulnak. Ha ezzel egybevetjük a budapesti egyetemen a joghallgatók köztudomás szerinti nagy számát, a szakértők által megállapított gazdagodás összegét elfogadhatónak kellett ítélni, anynyival inkább, mert ha a szakértők M. és Ny. részére honoráriumot számitásba nem vettek, ez azért nem bir sulylyal, mert vallomásaik szerint M. a D. alattiért mit sem kapott. Ny. pedig csak az A. alattiért «némi kárpótlást" és a megtérítendő kár a megállapított gazdagodásnál különben is tetemesen kevesebb. De a kir. törvényszéknek a törvény 19. §-a utolsó bekezdésének magyarázatára vonatkozólag fentebb kifejtett álláspontja szerint perjogi szempontból felperes csak a neki okozottt kár öszszegét köteles bizonyítani, és ha ezzel szemben alperes jóhiszeműségre hivatkozik és ezzel kapcsolatban felperes ezen kár megtérítéséhez való jogának korlátozása szempontjából gazdagodására, ez utóbbi összeget, mint kifogást épp ugy, mint jóhiszeműséget alperes tartozik bizonyítani, már pedig azt, hogy gazdagodása a felperesi káron alul maradt, nem igazolta. 8*