Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XX. kötet. (Budapest, 1902)

I 10 M. munkája a jegyzetek körül, vallomása szerint arra szorítkozott, hogy az idézeteket ellenőrizze és a gyorsirási feljegyzésnek hiányait simitsa : Ny. tanú vallomása szerint is. az ő munkája a szöveg simítására, esetleg egyes részek kidomboritására szorítkozott, de ő is arra törekedett, hogy felperes előadásait lehetőleg hiven adja vissza. Ha ezen munkájában önálló szellemi tevékenység foglaltatik is, ez nem oly természetű, mely felperes előadásai egészéhez, mint rendszeres egészhez való jogait csorbíthatná. De tanuk vallják azt is, hogy kérdéses munkálataik felperes ellenőrzése, javítgatása, stb. mellett jöttek létre, és a dolog természeténél fogva ők, mint kezdő joghallgatók kötelességüknek is tartották az egyes iveket felperes felülvizsgálata alá bocsájtani, és csak jóváhagyása után közzétenni, ugy hogy alperes a jegyzeteket elleniratában maga a tanár ((fáradságos gondossága* mellett létrejöttnek jellemzi. A nevezett hallgatók a tanárnak a szövegezésnél és irásba foglalásnál tehát mintegy eszközei szerepeltek csak. Végül az A—D. alattiak felperes neve alatt jelentek meg és ((jegyzeteknek)) vannak czimezve, világos jellemzéséül annak, hogy felperes előadásainak csak feljegyzései. Ad II. b) Alperes azzal •indokolja ezen pont alatti kifogásait, hogy felperes Ny. és M.-nek előadásai jegyzésére, többszörözésére és forgalomba helyezésére engedélyt adván, midőn ezt korlátozni elmulasztotta, jogát korlátlanul átruházottnak tekintendő, annál is inkább, mert az egyetemen évtizedek óta divó szokás szerint ily engedélyek mindig korlátlanul egyszer s mindenkorra adottaknak tekintettek, mely szokásra figyelemmel felperes a korlátozást világosan kifejezni tartozott volna ; de mert másrészt felperes és hallgatói közt a kereskedelmi törvény által szabályozott tartalommal biró kiadói ügylet semmi esetre sem jővén létre, a hivatkozott törvény nem alkalmazható és ez alapon az engedély egy kiadásra adottnak nem vélelmezhető. Ezen kifogás elbírálása szempontjából előrebocsáttatik «hogy nem vitás, miszerint felperes 1890—92. években M. és Ny. hallgatóinak engedélyt adott előadásai feljegyzésére azon czélból, hogy azokat kőnyomatos többszörözés utján közzé tegyék és forgalomba helyezzék,» hogy ezen engedélyt kifejezetten nem korlátozta és hogy azt ingyen adta. E tekintetben felperes előadása a tanuk