Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XX. kötet. (Budapest, 1902)

101 szövetkezetbe való belépése iránt is tett ajánlatot és igy alperes nem lehetett kétségben az iránt, hogy ajánlattételével a szövetkezet tagjai közé felvételét is kívánta, ami pedig a biztosítási ajánlatnak a felperes szövetkezet részéről elfogadása következtében meg is történt. Jóllehet tehát alperes a felperes szövetkezetnek tagja, az elíőbiróságnak felperest kereseti követelésével elutasító ítéletét mégis helyben kellett hagyni a következő okokból: Felperes keresetét alperes, ugy mint szövetkezeti tag ellen intézi és követelését a szövetkezeti igazgatóságnak közgyűlése által jóváhagyott azon határozatára alapitja, mely szerint a szövetkezetet 1898-ban ért veszteség fedezésére utánfizetéseknek a szövetkezet tagjaitól beszedése lett elrendelve. A kereskedelmi törvény 225. §-ának 7. pontja kifejezetten alapszabályi intézkedésnek tartja fen azon módozatoknak megállapítását, amelyek szerint a szövetkezet vesztesége kiszámítandó és a szövetkezetnek tagjai közt felosztandó. A felperes szövetkezetnek alapszabályai azonban e tekintetben és oly irányú intézkedést nem tartalmazván, sem az igazgatóság, sem a közgyűlés a szövetkezeti tagok utánfizetési kötelezettségének megállapítására s az utánfizetéseknek a szövetkezeti tagokra való kivetésére hatáskörrel nem bír. Pusztán az alapszabályok 30. §-a alapján a kereseti követelés felperes által nem érvényesíthető, mert e §. a kereskedelmi törvény 225. §-a 14. pontjának megfelelően a szövetkezeti tagok felelősségének mérvét meghatározza ugyan, de utánfizetési feltétlen kötelezettséget a szövetkezeti tagokra nézve a szövetkezet irányában meg nem állapit. Hogy utánfizetési kötelezettségnek magukban az alapszabályokban megállapítása és a szövetkezet tagjaira való utánfizetések kivetése módozatának az alapszabályokban való szabályozása hiányában mikor és mily módon érvényesül a tagok felelőssége, kitűnik a kereskedelmi törvény 231., 232. §-aiból, valamint a csődtörvény 257. és következő §-ainak rendelkezéseiből. Ezekből pedig nyilvánvaló, hogy a szövetkezeti tagok ellen ezen felelősség alapján csak az esetben van eljárásnak helye, ha a szövetkezet ellen csőd lett elrendelve és a csődvagyon által a társaság kötelezettségei fedezetet nem nyertek. Ezek alapján felperest keresetével elutasítani kellett. (1900 szeptember 18. 1823/900. sz. a.)