Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XX. kötet. (Budapest, 1902)

88 telepes a váltón utcza és szám szerint kitüntetett házban sem lakással, sem üzleti helyiséggel nem bir, s igy a váltótörvény 102. §-ának 2. pontjában előirt kötelezettségeinek eleget tévén, alperesnek az a kifogása nem bir alappal, hogy az óvásból nem tűnik ki, vajon az óvást felvevő közjegyző a telepes lakása iránt illetékes helyen (pl. a házmesternél vagy a háztulajdonosnál) tudakozódott-e. (Curia 1901 márczius 20. 1335/900. sz. a.) A budapesti kir. itélő tábla : Az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: A váltón levő elfogadói aláirás valódiságának megtagadása mellett alperes az óvás szabálytalan voltára alapított kifogást is érvényesíthetvén, elbírálás tárgyává kellett tenni alperesnek e tekintetben felhozott kifogásait is. Ami alperesnek az óvás szabálytalan voltára alapított kifogásait illeti, azok alaptalanok azért, mert a váltótörvény 99. §-ának 2. pontja csak annak a czégnek a megnevezését kivánja az óváslevélben, amely czég részére az óvás felvétetett, azon physikai személynek megnevezését azonban, ki a váltót a czég részéről az óvatoló személyhez hozta, nem kivánja ; mert az óvásfelvétel órájának és annak kitétele, hogy az óvást az óvatoló személyesen vette fel, a váltótörvény 99. §-a szerint a váltóóvás lényeges kellékét nem képezi ; mert a becsatolt óváslevélben az óvást felvevő kir. közjegyző saját felelőssége mellett megállapította, hogy a telepes S. S. a váltón kitüntetett telephelyen, «Budapesten, VII., Akáczfa-utcza 02. sz. a.» házban sem lakással, sem üzleti helyiséggel nem bir, s igy a váltótörvény 102. §-ának 2. pontjában előirt kötelezettségének eleget tévén, alperesnek ez irányban felhozott kifogása sem bir alappal. Ami alperesnek a váltón levő elfogadói névaláírás valódiságára vonatkozó kifogását illeti, e tekintetben a kir. tábla az elsőbiróságnak vonatkozó indokait fogadja el, mert a kir. tábla is a váltón levő elfogadói névaláirást a perben levő nem vitás alperesi névaláírásokkal tüzetesen összehasonlítván, nem találja megállapíthatónak szakértői szemle utján a váltón levő elfogadói névaláírásnak valódiságát. (1900 augusztus 28. 1103/900. sz. a.) A m. kir. Curia : A kir. tábla ítélete annak megjegyzésével,