Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XX. kötet. (Budapest, 1902)

82 gáltatásának beszüntetése mellett azonnal elbocsátani, ilyen joggal az eset felmerülésekor azonnal kellett volna élnie, tényleg azonban nem élt, ami a felebbezési bíróság Ítéleti tényállásából kitűnik. Ha pedig akkor nem élt és a szolgálati viszony tovább is folyamatban maradt s alperes arra nézve a tényállást megállapittatni sem kérte, hogy a fentebb vázolt eset megtörténte után merült volna fel felperes részéről valamely oly uj körülmény, mely a szerződési viszony mellett is feljogosítaná alperest arra, hogy felperest szolgálatából azonnal elbocsássa, most már alperes oly okból, melynek joghatályát maga alperes enyésztette el, felperes illetményeinek kiszolgáltatását jogosan meg nem tagadhatja. 52Ámbár a sommás eljárási törvény 1. §-ának 2. pontja szerint az ingatlanok iránti perek csak 400 kor. érték erejéig tartoznak sommás útra, de ha abból a szempontból, hogy a per tárgyának értéke a 400 koronát meghaladja, kellő időben pergátló kifogás nem tétetik, a sommás biróság a magasabb értékű ingatlanra is illetékessé válik, és hivatalból nem köteles birói hatáskörét leszállítani azért, hogy a magasabb értékű ingatlan iránti per nem tartoznék sommás útra. (A m. kir. Curia mint felülvizsgálati biróság: 1901 ápr. 16. I. G. 116. sz.) 53Noha a sorsjegy bemutatóra szóló értékpapír, mégis bizonyítható a bemutató ellen, hogy a sorsjegy ára ki nem fizettetett és igy a sorsjegyre esett nyeremény kifizetését nem igényelheti. Abból, hogy a sorsjegy árusítója a sorsjegy arának megküldésére határidőt nem tűzött, csupán az következik, hogy az, akinek a sorsjegy megküldetett, a húzás napja, mint végső határidő előtt, mindaddig, mig az elárusító eladási ajánlatának visszavonását tudomására nem juttatja,