Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XX. kötet. (Budapest, 1902)

77 Sch.-né meg nem erőtlenitette, mert az előbbi tanú csak azt vallotta, hogy arra, miként örökhagyó ilyen kijelentést tett, már nem emlékszik, utóbbi tanú pedig csupán azt vallotta, hogy örökhagyónak ezt a kijelentését nem hallotta ; de azt egyik tanú sem állította, hogy az a kijelentés meg nem történt ; örökhagyónak eme jelzett nyilatkozatában pedig nyilván benfoglaltátik annak kijelentése, hogy örökhagyó nem akarta azt, hogy végakarata írásba foglaltassék, hanem szóbelileg kívánt végrendelkezni, illetve, habár más szavakkal is, az, hogy amit a tanuk előtt mondott, azt szóbeli végrendeletének kívánja tekinteni. Ezek szerint tehát a kérdéses szóbeli végrendelet az 1876. évi XVI. tcz. 15. §-ában előirt kellékek betartása mellett alkottatván, azt érvényesnek kimondani, s felpereseket keresetükkel elutasítani, illetve e tekintetben a kir. tábla ítéletét ez okból helybenhagyni kellett. = Lásd Curiai Határozatok 1901. évf. 146. sz. a. közölt határozatot és jegyzetet. 48. Az örökösödési ügyek nincsenek törvénynél fogva valamely ügybirósághoz utasítva, következéskép az ilynemű ügyekben a kir. járásbíróság is illetékes, ha alperes az értékhatár szempontjából a 27. §. 2. pontja értelmében az elsőbiróság előtti tárgyaláson pergátló kifogással nem élt. (Curia 1901 április 17. H. 15. sz.) A m. kir. Curia mint felülvizsgálati bíróság: A felebbezési bíróság neheztelt végzése megváltoztattatik, az elsőbiróság ítélete hivatalból feloldhatónak nem találtatik és ennek következtében a felebbezési bíróság szabályszerű további eljárásra utasittatik. Indokok: A sommás eljárási törvény 27. §-ának 2. pontja szerint az a pergátló kifogás, hogy az ügy nem tartozik a sommás eljárás alá, vagy hogy a bíróság nem illetékes, az idézett §. utolsó előtti bek. szerint nem tartozik azok közé a pergátló kifogások közé, amelyeket a bíróság az eljárás bármely szakában hivatalból