Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XX. kötet. (Budapest, 1902)

76 mének helyt adva, a felebbezési bíróság ítéletének megváltoztatásával alpereseket elvont haszon czimén támasztott viszonkeresetükkel el kellett utasítani. 47Örökhagyónak abban a nyilatkozatában : «nem szükséges irásos végrendelet, itt vannak a tanuk, azok előtt mondom, hogy gyermekeim vagyonomban egyformán osztozkodjanak », benfoglaltatik annak kijelentése, hogy örökhagyó azt, amit a tanuk előtt mondott, szóbeli végrendeletének kívánja tekinteni. (Curia 1901 április 24. 5874/900. sz.) A m. kir. Curia: A kir. tábla ítéletét helybenhagyja. Indokok: A kihallgatott tanuk bizonyították, hogy együttes jelenlétükben az örökhagyó kijelentette, hogy minden néven nevezendő vagyonát gyermekeinek hagyja, amije van, azt gyermekei egyformán kapják, amije van, az nem juss, hanem szerzemény, és az mind a gyermekeié legyen. Az örökhagyó ezen kijelentéséből nyilvánvaló, hogy ő a tanuk előtt végakaratát nyilvánította ki, illetve végrendeletet tett. Továbbá nem vonták kétségbe felperesek azt, hogy örökhagyó már mintegy 20 év óta N. J.-vel ágyassági viszonyban élt, s a halálesetfelvételben a N. J. által képviselt kiskorú gyermekek az örökhagyó gyermekeiül vannak kitüntetve, a mit a felperesek a hagyaték tárgyalásakor nem kifogásollak s nem tettek e tekintetben ellenvetést a keresetlevélben sem, ebben az irányban a válaszban tett kifogásuk pedig már tekintetbe nem jöhet ; e szerint kétségtelen az is, hogy örökhagyó, ki a fentiekhez képest vagyonát a gyermekeinek hagyta, az imént említett kiskorúak, mint gyermekei javára végrendelkezett. Végre Cs. M. és Sz. D. tanuk egybehangzólag bizonyították azt is, hogy örökhagyó N. J. azon felhívására, hogy csináljon irásos végrendeletet, azt jelentette ki, hogy «nem kell, nem szükséges irásos végrendelet, itt vannak a tanuk, azok előtt mondom, hogy vagyonomban gyermekeim egyformán osztozkodjanak)) s örökhagyó Cs. M. tanú vallomása szerint azt is mondotta, «a tanuk hallották, hogy mit mondottam*, s ezen tanuknak ebbeli vallomását a másik két tanú Cs.-né és