Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XIX. kötet. (Budapest, 1901)

37 leztetnek, hogy a dályoki 4. sz. telekjegyzőkönyvben foglalt ingat­lanokra 224/tk. 1899. sz- a- B. S. és 597/tk. 1890. sz. a. B. J. javára bekebelezett tulajdonjog végrehajtás utján kitörültessék ; egyszersmind az elsőbiróság utasittatik, hogy a törvényes öröklés megállapítása és annak keresetileg érvényesített következményei, valamint a perköltség tárgyában határozzon. Indokok: Az 1876 : XVI. tcz. 4. §-a értelmében abban az esetben, ha az írásbeli magánvégrendeletet egész terjedelmében nem a végrendelkező irta alá, a tanuk közül legalább kettőnek irni és olvasni tudni kell. A dolog természetéből s a törvény eme rendelkezésének czéljából következik, hogy ezzel a kellékkel csak az a tanú birhat, a ki a végrendelet nyelvét érti. Örökhagyó megtámadott végrendelete magyar nyelven van szerkesztve, az tehát a fentebb idézett törvényszakasz értelmében érvényesnek csak akkor lenne tekinthető, ha az alkalmazott tanuk közül leg­alább kettő magyarul irni és olvasni tudna. Minthogy azonban a tanúkihallgatás során megállapittatott, hogy az alkalmazott végrendeleti tanuk közül magyarul egyedül N. G. tud, örökha­gyónak fentebb körülirt végrendeletét érvénytelennek kimondani és ennek következményeképp az annak alapján B. S. javára be­kebelezett tulajdonjog kitörlését elrendelni kellett. Nem állja útját ama rendelkezésnek az a körülmény, hogy B. S. és az első rendű alperes közt létrejött adás-vevési szerződés alapján a tulajdonjog B. J. javára ugyaneme hagyatéki ingatla­nokra bekebeleztetett, sőt mint eme rendelkezés következményét a B. J. javára bekebelezett tulajdonjog kitörlését is elrendelni kellett ; mert B. J. B. S.-nak testvére lévén, sőt közös háztar­tásban élvén, nem tekinthető jóhiszemű harmadik személynek, aki a nyilvánkönyvbe vetett bizalomra sikerrel hivatkozhatnék. Ellenben B. S. és az elsőrendű alperes közt kötött adás­vevési jogügyletnek érvénytelenségét kimondani nem lehetett ; mert felperes B. S.-nak nem jogutóda ; ő tehát ama jogügylet megtámadására jogositva nincsen, öröklési igényeinek érvényesí­tését pedig a szerződő felekre abból származó személyes jogok és kötelezettségek nem gátolják. A végrendelet megdSltével beálló törvényes öröklés szabá­lyozása tárgyában az elsőbiróság még nem határozván, ugyanazt

Next

/
Oldalképek
Tartalom