Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XVIII. kötet. (Budapest, 1901)

35 kötelezettsége csak akkor állott be, amikor alperes a megrendelésre a fát a vasúti állomáshoz behordatta, és összerakatta, mert a szerződés ily kijelentést nem tartalmaz, hanem éppen ellenkezően alperes szállítási kötelezettségét a megfelelő forgalmi tőke letételének főfeltételétől tette függővé. Minthogy pedig a felebbezési bíróság tényállása szerint a felperes által alperes pénztáránál letett forgalmi tőke a részére szállított és általa átvett 600 köbméter fa árával teljesen kimerittetett, és felperes annak pótlásáról alperes felhivására és sürgetése ellenére nem gondoskodott, minthogy továbbá alperes a 2. szám alatti értesítéssel a szállítást nem feltétlenül tagadta meg, hanem azt a forgalmi tőke befizetésétől tette függővé, és minthogy végül a megállapított tényállás szerint felperesnek azt az ajánlatát, hogy a szerződésben megállapitott határnap az 1898. év végéig elhalasztassék és az egyes szállítmányok ára csak a fa tényleges átvételekor legyen kielégíthető, alperes megbízott erdőmestere alperes nevében el nem fogadta, hanem annak csak pártolását ígérte meg, ellenben alperes város a tett ajánlatot határozottan visszautasította ; annálfogva, minthogy a felebbezési bíróság ítéletében nincs megállapítva az, de a felperes a tárgyalás folyamán fel sem hozta, hogy a szerződés teljesítését utólag kellő időben megajánlotta volna, helyes a felebbezési bíróságnak a megállapitott tényállásból vont az a jogi következtetése, hogy felperest a szerződésből folyó jogi kötelem teljesítésében késedelem terheli, ennek következtében tehát felperes a kereskedelmi törvény 353. §-a alapján kártérítést nem követelhet, ellenben alperes a felperes késedelme következtében a kereskedelmi törvény 352. §-a alapján az ügylettől elállhatott. Végül felperes azt panaszolja ugyan, hogy a felebbezési bíróság jogszabályt sértett azzal is, hogy a biztosítékul letett 500 frtot nem bánatpénznek, hanem kötbérnek minősítette és alperest annak visszafizetésére nem kötelezte, mivel szerinte a kötbér oly vagyoni előny vagy hátrány, amely valamely ügylet teljesítése vagy abbanhagyása esetére kiköttetik, vagy igértetik és e szerint a kétoldalú ügyleteknél mind a két fél jogosult a beálló eshetőség szerint annak a másik féltől való követelésére, kötbérnél tehát a köte3*