Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XVIII. kötet. (Budapest, 1901)

2l8 törvénynél fogva megillető tartásról is lemondott, mihez különben közjegyzői okirat kívántatik meg. A tényállás szerint való ugyan, hogy alperes felperest az együttélés újra felvételére felhívta, felperes pedig ezt megtagadta. Azonban ezzel felperes a tartáshoz való jogát el nem vesztette, mert helyes a felebbezési bíróságnak az a döntése, hogy felperes ezt a felhívást, tekintettel arra, hogy alperes a két évi együttélés alatt az elhálást meg sem kísérletté, jogosan hagyhatta figyelmen kívül, és pedig annál inkább, mivel az együttélésnek ily körülmények között czélja nincs. Ezekhez képest a házas együttélés megszakítása alperes sérelmes viselkedésére lévén visszavezethető, a felebbezési bíróság anyagi jogszabályt nem sértett, midőn alperest ideiglenes nőtartás fizetésére kötelezte. 90. A részvénytársaság igazgatóságának, illetőleg felügyelőbizottságának tagjai, kiknek e minőségükben a részvénytársaság üzleti könyvei rendelkezésükre állanak, a könyvek megtekintését és azok alapján a tanuságtételt jogosan meg nem tagadhatják. (1900 június hó 15. 145. sz. a.) A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék : Fel perest keresetével elutasítja. Indokok: . . . tanúkihallgatás eredményre nem vezetett, mert a felperes által felhívott tanuk a felvett jegyzőkönyvek szerint a G. alatti kérdőpontok 1—3. kérdésére felvilágosítást nem adhattak. A felperes által előterjesztett azon kérelemnek, hogy a tanuk újból kihallgattassanak és hogy ők az Osbudavár részvénytársaság üzleti könyveinek felmutatására köteleztessenek, a kir. törvényszék nem adhatott helyt, mert a jelen perben is alkalmazandó 1893 : XVIII. tcz. 90. §-a szerint a tanú csak oly okiratok felmutatására kötelezhető, melyeknek birtokában van, már pedig a felhívott tanuk, mint ilyenek az Osbudavár részvénytársaság üzleti könyveinek birtokában nincsenek, és mert a nevezett részvénytársaság joggal tilthatja meg az igazgatóságnak azt, hogy az