Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XVIII. kötet. (Budapest, 1901)

kamat nélkül elégíttetik ki) csakis azzal együtt évülhet el. De még ha szerződési kamatról volna is szó, a fenforgó esetben, mint kifejtetett, a csőd folyamatba léte miatt az sem évülhetett volna el. = Lásd a kir. Curia 65. sz. polgári teljes-ülési határozatát, amely szerint az 1883. évi XXV. tcz. 19. §-ának az a rendelkezése, hogy a kamat elévül, ha a hitelező 3 év alatt nem követeli, csakis a kölcsön és más hitelezési ügyletekből felmerülő, bíróilag meg nem itélt szerződési kamat elévülését szabályozza, s a más czimen követelt kamatra nem alkalmazható. A 65. számú döntvénynek a késedelmi kamatra való alkalmazását illetőleg 1 a Dtár III. f. XI. k. 82. sz. a. és XII. k. 69.'sz. a., továbbá a Fabiny-féle gyűjtemény III. k. 577. és 614. sz. a. közölt és a fenti ítélethez hasonló határozatokat. 66. Tulajdonnak el nem ismerése telekkönyvi bekebelezés daczára. (1900 április 5. 5605/99. sz. a.) A marosvásárhelyi kir. tábla: Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja s felpereseseket a taploczai 1127. sz. tjkv. 4314. sz. a. ingatlan birtokba adása és járulékaira irányzott kereseti kérelmével elutasítja. Indokok: L. F. és társai tanuk vallomása által igazolva van, hogy a B. János hagyatékához tartozó összes ingatlanokat az örökösöktől L. F. vásárolta meg, ki utóbb azokat felpereseknek átadván, az adásvevési szerződés közvetlen felperesekkel köttetett meg és foglaltatott írásba. L. F. tanú vallja, hogy a szerződés aláírásakor felperesek kijelentették, hogy a taploczai 1127. számú tjkvben 4314. sz. a. foglalt fekvőség és még más ingatlanok nem képezik vétel tárgyát, ezek átiratnak ugyan felperesekre, de utóbbiak az illető tulajdonosok javára a bekebelezésre alkalmas nyilatkozatot bármikor kifogják adni. Sz. A. és P. J. tanuk bizonyítják, hogy a kérdéses 4314. hrsz. a. ingatlant L. F. alperes II*