Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XVIII. kötet. (Budapest, 1901)
J34 gásán alapuló fuvardíj-pótlék követelésekre alkalmaztassék. Minthogy e szerint a kereseti követelésre a vasúti üzletszabályzat 61. §-ának elévülési szabályát nem lehet alkalmazni, minthogy az üzletszabályzat a fuvardíj-pótlék követelésekre külön elévülési szabályt nem tartalmaz, és így azokra az általános magánjogi 32 éves elévülési idő alkalmazandó ; minthogy a kereseti követelés 1895 márczius 25. és 28. történt aru feladásból keletkezett és azóta 32 év nem telt el, ennélfogva az elévülési kifogást mint alaptalant mellőzni kellett. Alpereseknek az a kifogása, hogy az áru minőségének a. fuvarlevélben történt megjelölése alperes czég egy alkalmazottja által és a vasút megkárosítására irányuló czélzat nélkül történt és hogy alperes a tévedésről való értesülése után a vasutat a tévedésről értesítette, a fuvardíj-pótlék a követelés tekintetében nem döntő, mert az árunak helytelenül történt megjelölése a fuvardij-pótlék iránti követelést már magában véve megállapítja és mert alperes czég a fuvarlevél kitöltésével megbízott alkalmazottjának az eljárásáért a vasúttal szemben felelősséggel tartozik. A kárositási szándék hiánya jelen esetben csupán a perköltség kölcsönös megszüntetésére szolgálhatna indokul. Azonban minthogy a vasút az üzletszabályzat intézkedései értelmében követelhető és mennyiségileg nem tagadott 3655 frt 75 kr. fuvardij-pótlék helyett az alperes által előadott körülmények méltánylása alapján csak az ennél jóval kisebb összeget követelt és alperes a kieebb összeget is vonakodott megfizetni, ennélfogva a kir. törvényszék alperest a kereseti tőke s járulékai fizetésére, kötelezte. (1898 június 22. 40047/98. sz. a.) A budapesti kir. tábla: az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja, azonban kamatkövetelésével a felperest elutasítja. Indokok: A vasúti üzletszabályzat 90., 91. §-aiban foglalt abból a rendelkezésből, hogy az elveszés, hiánymegsérülés vagy késedelemből a vasút ellen származó kártérítési igények, melyek tekintetében a jogosult igazolni képes, hogy a kárt a vasút csalárdságból vagy vétkes gondatlanságból okozta, nem egy,, hanem három év alatt évülnek el, épen nem lehet azt következtetni, hogy a vasútnak a fuvardij-pótlék iránti igényére, melynek megállapításához, mint az elsőbiróság is kifejti, a helytelen