Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XVIII. kötet. (Budapest, 1901)

So tését még ez is rendkívül enyhítette, hogy beismerésük nélkül s. vádbeli cselekményt bizonyítani nem lehetett volna. Ellenben U. Gy. vádlott terhére a vádbeli cselekmény alkotó elemei a Btk. 82. §-a szerint nem lévén beszámíthatók, az általa beismert tényre nézve a Btk. 75. §-ában megkívánt általános kellék sem volt megállapítható. = Arra vonatkozólag, hogy a beismerés csak akkor enyhítő körülmény, ha nélküle a vádlott bűnössége meg nem állapitható, 1. a Dtár u. f. V. k. 56. 57. sz. a., VII. k. 6. sz. a., X. k. 13. sz. a.r XI. k. 65. sz. a., XIV. k. 37. sz. a., XX. k. 80. sz. a. közölt eseteket. 27. Hogy a gazda, ki a kárban talált idegen cselédet, ha nem is állt ez az ő szolgálatában, pálczájával ködmönén végig vágta, nem szolgálhat a cselédre nézve jogos felháborodás okául és nem jogosítja fel őt arra, hogy a tettlegességet súlyos testi sértéssel viszonozza. (1900 május 8. 6991/99. sz. a.) A karánsebesi kir. törvényszék: Vádlott Krecsun János a Btk. 301. §-ában meghatározott súlyos testi sértés bűntettében bűnösnek kimondatik s ezért a Btk. 302. §-a alapján 8 havi börtönre ítéltetik, mely börtönbüntetésből vádlottnak 1897 deczember hó 7—22-ig tartott letartóztatása által mi sem vétetik kitöltöttnek. Indokok: Vádlottnak beismerésével, valamint sértettnek esküvel megerősített vallomásával bizonyítva van, hogy 1898 november 22-én K. J. vádlott behatolt az őrizetére bizott juhnyájjal P. T. buzavetésébe s midőn utóbb nevezett ezt észrevette és e miatt pálczájával egyet vádlott ködmenére ütött, vádlott a kezében volt il/2 méter hosszú s karvastagságú juhászbotjával több ütést mért P. T.-re, minek következtében ez a becsatolt orvosi látlelet és vélemény tanúsága szerint 2 havi gyógyulási időt igényelt jobb alkartörést, azonkívül bal alkarján és bal alszárán egyenkint 8—8 nap alatt gyógyult testi sértéseket szenvedett.