Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XVI. kötet. (Budapest, 1900)

54 az sem hozatott fel, hogy az eladás csak szabadalku mellett,, tehát magánárverés kizárásával történjék. Hogy egyébként alperes sem tekintette a holdankénti 250 frtnyi vételárt bontófeltételnek, elleniratának azon részéből is kitűnik, amely szerint az A. a. hatálya állítólag akkor szűnt meg, midőn a 2. 7. a. levél szerinti vételi kísérlet is meghiúsult, pedig ezen levélben; csak 220 frtnyi vételár, és ez sem feltétlenül helyeztetett kilátásba. A magánárverés ténye még általában nem zárja ki, hogy felperes a vonatkozó eljárás körül közbenjárt, és hogy közben^ járásával az árverés eredményét biztosította, még pedig annál; kevésbbé, mert alperes nem vonta kétségbe, hogy a földekre nézve nagy bizalmatlanság uralkodott, mint az az alperes- által is felhivott Sz. L. tanúnak a vallomásából is kitűnik. Megállapíttatik egyébként az is, hogy alperes bebizonyítani meg sem kísérletté, de kifejezetten nem is állítja, hogy az A. a. foglalt kötelezést egyáltalában, jelesül pedig akkor vonta, volna vissza, midőn az ingatlannak árverés utján való eladatását elhatározta és hogy erről felperest megfelelően értesítette volna,, és hogy alperes azt nem vonta kétségbe, hogy felperes díjazására nézve ujabb megállapodás nem létesült. Az ügy ily állásában döntő többé csak az lehet, hogy felperes az árverés körül alperesnek a megbízásából járt-e el, vagy igaz-e alperesnek abbeli állítása, hogy ő ezzel Sz. L. jegyzőt bízta meg, és ezt díjazta is, s hogy felperes csak e helyett járt el.. Felperes e részben a válaszban alperest nemcsak arra nézve kínálta meg a főesküvel, hogy az árverés körüli eljárással nem, bízta meg őt, hanem jelesül arra is «hogy őt nem bizta meg az árverés közzétételével, és a további folytonos munkával, csakhogy az árverésnek eredménye legyen, továbbá hogy felperes az árverésnél és az árverési eladásnál nem az ő megbízásából járt közbe, és hogy az eladások nem felperesnek munkája és fáradozása folytán jött létre.» Minthogy pedig alperes a vonatkozó főesküket legközelebbii perirataiban döntő részeikben sem el nem fogadta, sem vissza nem kínálta, ezzel szemben pedig ellenvégiratbeli ama kijelentése, hogy a bíróság feladata a főesküt szövegezni, tekintetbe nem, vehető, ennélfogva felperesnek vonatkozó állításai valóknak vol-