Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XVI. kötet. (Budapest, 1900)

5? ségének a jellegével bir, s így a fegyelmi bíróság hatáskörét nemlépte tul azzal, hogy felperes emiitett cselekményének jogi következményét a m. kir. operaházi törvények 86. §. alapján határozta meg. Az a körülmény, hogy az előző perben a rn. kir. Curia felperesnek azt a cselekvényét, hogy az előadást elmulasztotta, nem fogadta el elegendő okul arra, hogy felperesnek az alperessel megkötött szerződését felbontsa, nem szolgáltat alapot a fegyelmi bíróság ítéleti joghatályának a megtámadására, mert ugyanazt a cselekményt a magánjogi követelés szempontjából a rendes bíróság s a fegyelmi vétség szempontjából a fegyelmi bíróság egymástól függetlenül, önállóan, s külön bizonyítási szabályok szerint veszi s veheti bírálat alá s a m. kir. Curia az előző perben G. 24/98. sz. a. kelt Ítéletében annak a kérdésnek az eldöntésébe, követett-e el felperes fegyelmi vétséget, nem is bocsátkozott,. abban az ítéletben nincs kimondva az, hogy felperes elmaradásával fegyelmi vétséget el nem követett, hanem csak az, hogy felperesnek az előadásról való elmaradása tudatos, a szerződésszegés czélzatára valló makacsságnak nem tekinthető, ami azonban ki nem zárja a kötelesség téves felfogásából is származható fegyelmi vétség fenforgását. Minthogy ezek szerint alperesnek a 7. 7. mellékelt ítéleten alapuló azt a i'ogát, hogy felperesnek egy havi 1500 frt fizetését fegyelmi vétség miatt visszatarthatja, a felperes részéről felhozott alaki sérelem le nem ronthatja, s a színházi bíróság ítélete joghatályától meg nem fosztható, alaptalan felperesnek az a panasza, hogy a fegyelmi bíróság ítélete az ő kereseti követelésének az érvényesítését nem akadályozhatja, s minthogy ott, hol hatályban lévő ítéleten alapuló jog gyakoroltatik, jogtalan gazdagodásról szó nem lehet, felperesnek az a panasza is alaptalan, hogy alperes az ő kárával jogtalanul gazdagodik. 27. Jogilag akkor tekintendő valamely hagyaték véglegesen rendezettnek, amikor a hagyaték-átadó végzés jogerőre emelkedett. (1899 szeptember 23. I. G. 277/99. sz. a.)