Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XVI. kötet. (Budapest, 1900)

5i ia rendes bíróság nem érdemi, csakis alaki sérelmek szempontjából teheti birálat tárgyává. Ilyen sérelmek, hogy a fegyelmi bíróság nem szabályszerűen alakult meg, oly tény felett határozott, mely hatáskörébe nem tartozik, vagy oly vagyoni büntetést alkalmazott, mely a •színházi törvényekben nincsen megengedve. Felperes a fegyelmi biróság ítélete ellenében sérelmül azt terjeszti elő, hogy a m. kir. operaház törvénykönyvének 86. §-ában •meghatározott fegyelmi vétség irányában fen nem forog, mégis a színházi biróság őt ebben a szakaszban meghatározott vagyoni hátrány nyal büntette, vagyis felperesnek a panasza az, hogy a -színházi fegyelmi biróság oly tény felett, mely nem fegyelmi vétség s mely a 86. §. rendelkezése alá nem vonható, hatáskörét túllépve határozott. A színházi biróság 7, 7. a. mellékelt Ítéletében bizonyítottnak fogadta el a művészeti igazgatónak azt a vádját, hogy felperes az 1896. évi július hó 19-re kitűzött Rajna kincsében a szerepet csak ugy volt hajlandó elénekelni, ha a neki kiosztott cyklusból egy előadás elengedtetik, s szabadságideje 14 nappal meghosszabbittatik, s hogy ekkép felperes, akit a színházi orvosok az éneklésre képesnek tartottak, betegségét csak ürügyül használta fel, ujabb anyagi áldozat kicsikarására. Ezzel szemben a rendes biróság az ítélet joghatályának a kérdésénél annak vizsgálatába, hogy valóban megtörténtek-e azok a tények, melyeket a színházi biróság bizonyítottnak fogadott el, a fentebb kifejtettek szerint nem bocsátkozhatik, mert ezek a •rendes biróság vizsgálati köréből elvont s tisztán a fegyelmi biróság döntése körébe eső érdemi kérdések közé tartoznak. A hatáskör kérdésének megbirálásánál tehát a színházi fegyelmi biróság részéről bizonyítottnak elfogadott tényt kell alapul venni. Már pedig felperesnek az a cselekménye, hogy jóllehet az éneklésre képes volt, s hogy maga is bizonyos, de őt különben meg nem illető előnyök engedélyezésének feltételével hajlandó is volt az éneklésre, mégis az 1896. évi július 19-én előadásra a fellépést megtagadta, s ekkép az előadást elmulasztotta, az operaházi törvénykönyv 86. §-a alá eső tiltott elmaradás fegyelmi vét4*