Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XVI. kötet. (Budapest, 1900)

22 ő maga idézte elő merően jogtalan követelésével. Sőt épperr súlyosítónak kellett tekinteni, hogy vádlott minden igaz ok ésméltányolást érdemlő érdek nélkül erőszakoskodott a más házában és semmisítette meg az okiratot, és erre, valamint a fenforgó bűnhalmazatra való tekintettel kellett fogházbüntetését megfelelően felemelni. Egyebekben a kir. tábla az elsőbiróság Ítéletének vonatkozó indokait fogadta el. (1898 deczember 29. 10077/98. sz. a.) A m. kir. Curia itélt : Mindkét alsóbiróság Ítéletének részben megváltoztatásával Sz. I. vádlott az okirathamisitás vétsége miatt emelt vád és következményei alól felmentetik, büntetése a terhére megállapított két rendbeli könnyű testi sértésért a Btk. 302. §-a alapján a 92. §. alkalmazásával 1 — 1 napi fogházra átváltoztatandó 5—5 frt fő, és ugyancsak 1 — 1 napi fogházra átváltoztatandó 3—3 frt mellékpénzbüntetésben állapittatik meg. Indokok: A Btk. 40b. §-ában meghatározott vétség egyik fő tényeleme a kárositási szándék, e nélkül ennek a hamisításnak tényálladéka meg nem valósul ; a jelen esetben azonban akárositás lehetősége is ki van zárva, amennyiben az 1875. évi XXXVII. tcz. 7. fejezet rendelkezései szerint a biztosított csak az első díjrészletet tartozik lefizetni az általa kiállított és a biztosító által elfogadott ajánlat alapján, a többi díjrészlet megfizetésére azonban már nem kötelezhető, mert ha a visszatérő időszakokban fizetendő díj a lejáratkor le nem fizettetik, a biztosítási szerződés hatályát veszti és így a biztosított kötelezettsége egvszerüen megszűnik ; minthogy pedig az ajánlat a biztosító birto- kában van, annak károsodása a kötvény és a díj váltók megsemmisítése által be nem következik. De nem is abból a szándékból szakította szét Sz. I. vádlott a biztosítási kötvényt és a díj váltókat, hogy a biztosítási ügyletet megszüntesse, hanem csak azért, mert ő nem 10, hanem csak ö évre kívánta azt megkötni, smert A. J. ügynökkel érintkezni nem akart, aminthogy utólag az ügyletet a főügynökséggel 6 évre tényleg meg is kötötte. Minthogy továbbá ez a cselekmény a Btk. 350. §-a alá sem vonható, amennyiben a fentiek szerint jogtalan vagyoni haszonszerzés a vádlott szándékában nem is lehetett, de az a Btk. más rendelkezését sem sérti: ennélfogva Sz. I. vádlott az a cselek-