Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XVI. kötet. (Budapest, 1900)

6o darab juh és a felperes tulajdonában volt 20 juh szaporulatát képezi, ez a tényállás a sommás eljárási törvény 197. §-a szerint a felülvizsgálati eljárásnál is irányadó és csak azon az alapon támadható meg, hogy valamely jogszabály megsértésével voltak tények megállapítva, figyelmen kivül hagyva vagy felhozottaknak tekintve, e részben pedig bizonyítékul csak a tárgyalási jegyzőkönyv és mellékletei használhatók fel, alperes pedig ily irányú jogszabálysértést és bizonyítékot fel nem hozott. Végül alperes anyagi jogszabály sértését panaszolja, melyet abban talál, hogy a felebbezési biróság abból a megállapított tényből, hogy 2. r. felperes atyjától 60 darab juhot kapott, azokat szaporította, a legelőket is ö bérelte, helytelenül következtette azt, hogy a 240 darab juh a 2. r. felperes tulajdonát képezi, minthogy alperes érvelése szerint az van bizonyítva, hogy 2. r. felperes később juhait fiának átadta, és a legelőbérlet iránti bizonyíték közvetlen bizonyítékot nem képez, és felperes nem bizonyította a tulajdonjognak azt a legfőbb ismérvét, hogy a dologgal feltétlenül és korlátlanul rendelkezett volna, míg ellenben alperes a kihallgatott tanukkal azt bizonyította, hogy a juhokkal s azok termékeivel a végrehajtást szenvedett rendelkezett, a juhászokat és bojtárokat ez fogadta fel, s a legelőt is ez bérelte. Ez a panasz sem állhat meg. A felebbezési biróság azt állapítván meg tényként, hogy a lefoglalt 240 darab juh a 2. r. felperes által atyjától kapott és már előbb tulajdonát képezett juhok szaporulata, hogy a legelőt is ő bérelte, és a bért ő fizette, ezekből a tényekből jogszerüleg következtetett 2. r. felperes tulajdonjogára. Hogy pedig a felebbezési biróság, mely tanúnak mily vallomását nem fogadta el bizonyítéknak, ez, mint a tanúvallomások szabad mérlegelésének eredménye nem képezi felülvizsgálat tárgyát, a felebbezési biróság eleget tévén kötelességének, mikor indokolta ebbeli eljárását. A tulajdonjognak egyik lényeges ismérve pedig nem az, hogy a 2. r. felperes fia vagyis a végrehajtást szenvedő tényleg rendelkezett-e a juhokkal és azok termékeivel, hanem az, hogy 2. r. felperes volt-e jogosítva azok felett rendelkezni, aminek pedig ellenkezőjére tények meg nem állapitattak. 1*