Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XVI. kötet. (Budapest, 1900)

2 azon felek és jogutódaik közt folyamatban lévő más jogügyekben is bizonyítékul szolgálnak, sem az abból a rendelkezésből levont az a következtetés, hogy tehát a peres felek egyike és a másik peres féltől különböző harmadik személy közt lefolyt más perben kivett tanúvallomás a peres felek közötti jogügyekben bizonyítékul nem szolgál, a sommás eljárási törvénybe át nem vétetett, tehát az 1868 : LIV. tcz. 209. §-ának rendelkezése s az abból levonható következtetés a sommás eljárásban jogszabályul nem szolgál. A sommás eljárási törvény 64. §-a szerint a bíróság a bizonyítékok mérlegelésében kötelező bizonyítási szabályokhoz csak az idézett törvényben kijelölt esetekben van kötve, egyébként pedig valamely tényállásnak valóságát vagy valótlanságát a tárgyalás és bizonyítás egész tartalmának szorgos méltatása alapján ítéli meg, és csak az okokat tartozik előadni, melyek meggyőződését előidézték. Ebből következik, hogy a felebbezési bíróság nem sértett lényeges eljárási jogszabályt az által, hogy meggyőződésének megalkotásánál a 2. r. felperes Stark Bernát közt ugyanazon ingókra nézve lefolyt igényperben kivett oly tanuk vallomását is figyelembe vette, akik ebben a perben kihallgatva nem voltak. Azt pedig, hogy a felebbezési bíróság meggyőződése előidézésének okait az Ítéletben elő nem adta volna, alperes sem panaszolja. Panaszolja továbbá alperes azt, hogy a felebbezési bíróság eljárási jogszabályok megsértésével állapította meg tényül azt, hogy a lefoglalt 240 darab juh a 2. r. felperes atyjától az 1860-as években kapott 60 juh szaporulatából keletkezett, mert erre közvetlen bizonyíték nincs, és mert az alperes által felhívott Brenda Nikola tanú azt vallotta, hogy 2. r. felperes juhait 20 év előtt fiai közt felosztotta. Ez a panasz sem fogadható el alaposnak, mert a sommás eljárási törvény 64. §-a szerint a felebbezési bíróság a tanuk vallomását szabadon mérlegelheti, s ha az alperes által felhívott tanúnak említett vallomását döntőnek nem tekinthette, ez által lényeges eljárási szabályt nem sértett. Egyébként pedig a felebbezési bíróság tényként megállapítván azt, hogy a lefoglalt 240 darab juh a felperes atyjától kapott