Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XV. kötet. (Budapest, 1900)

5*9 értékű váltót átadott; megállapította továbbá, hogy L. R. az egyezséget megkötötte és annak teljesítéséül a 4000 frt készpénzt és 26,000 frt értékű váltót tényleg kiszolgáltatta, végül, hogy L. R. jelentése következtében felperes czég az egyezséget tudomásul vette. Ezekből a megállapított tényekből nyilván következik, hogy a L. R. által megkötött egyezség hatálya a felperes czég utólagos jóváhagyásától nem függött, hanem az a megkötés időpontjától kezdve a felperes czéget kötelezte, de kötelezte az Weil I. D.-t is ; mert szemben azzal a megállapított ténynyel, hogy az egyezség tényleg azonnal végrehajtatott, annak a körülménynek, hogy Weil I. D. részére az egyezség ellenpéldánya át nem adatott, jogi jelentősége nincs. Különben is a szerződés érvényessége az irásba foglalástól csak akkor van függővé téve, ha az köttetik ki, hogy a szóbeli megállapodások addig, míg azok irásba nem foglaltatnak, kötelezőkké nem válnak, a jelen esetben azonban ilyen kikötés nem bizonyittatott. Az a panasz tehát, hogy az egyezség végleges hatálya anyagi jogszabály megsértésével állapíttatott meg, alaptalan. Epp ily alaptalan az a miatt emelt panasza is, hogy a szóban levő egyezség gyámhatósági jóváhagyás nélkül is érvényesnek tekintetett ; mert igaz ugyan, hogy a végrehajtás alatt álló követelés az 1893. évi 5349. szám alatt kelt elsőbirósági ítélettel Weil I. D. kiskorú gyermekei részére ítéltetett meg, de a periratok arról is kétségtelen tanúságot tesznek, hogy az A) a. egyezség keletkezésekor ez az ítélet felebbezés alatt állott. Jogi elv, hogy az itélet uj jogot rendszerint nem teremt, hanem csak a létező jogot állapítja meg kötelezően. Ez a hatálya is azonban csak a jogerős Ítéletnek van. Ámde az 5349/95. számú itélet az AJ a. egyezség létrejöttekor jogerős nem volt, nem volt tehát kötelezően megállapítva, hogy az 1898 márczius hó 5-én kelt szerződéssel L. I. fiai czéggel szemben Weil I. D. vagy pedig annak kiskorú gyermekei szereztek-e jogokat. Ennek a kérdésnek vizsgálatánál ennélfogva sem a szerződő felek nem voltak kötve az 5949/93. számú itélet megállapításához, sem a bíróság a jelen peres ügy eldöntésénél nincs ahhoz kötve, hanem alapul veheti magát a szerződést. Eme szerződés tartalma szerint Weil I." D. ruházta át szerződési jogait az L. L fiai czégre. Ez utóbbi czég