Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XV. kötet. (Budapest, 1900)

i8o Mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával a felperes és alperes között a Nagy-Sáró községi elöfogatok kiszolgáltatása kötelezettségének megváltása iránt 1870 november 15-én létrejött egyezség 1900 január i-től kezdve hatálytalannak nyilvánittatik. Indokok: A felperes által hatálytalanittatni kért egyezség egy esetről-esetre előforduló, mind a szolgáltatás megállapítása, mind annak minősége és mennyisége tekintetében váltakozó, a magánosok akaratától független köztehernek megváltására vonatkozik. Ezen egyezség szerint ugyanis a felperesre, mint községi birtokosra, kivetett és általa eredetileg természetben .lerovandó előfogati közszolgáltatás teljesítését helyette — amennyiben ez közigazgatási szabályokba nem ütközik — a gazdaközönség bizonyos szerződésileg megállapított, évről-évre egyenlő összegben fizetendő ellenérték fejében vállalja magára. Ily egyezség azonban nem szüntetheti meg a közteher viselésére eredetileg kötelezettnek azt a jogát, hogy tekintet nélkül az egyezségre, a tisztán közigazgatási és nem magánjogi tekintet alá eső szolgáltatást természetben bármikor ő maga teljesíthesse, mert az ily közteher jogi természeténél fogva a magánosok akaratából, mint kötelezettség másra végleg sem át nem hárítható, sem tartalmában meg nem változtatható, a közterhet átvállaló tehát nem is mentesítheti a teljesítés ígérete által az eredeti kötelezettet végleg a közszolgáltatás viselése alól ; az utóbbival szerződő félnek tehát az ily kötelező igéret által nem ahhoz nyílt szerzett joga az eredeti kötelezettel szemben, hogy helyette a közszolgáltatást akarata ellenére is teljesíthesse, mi ellenkeznék ezen közjogi kötelezettség természetével, hanem csak ahhoz, hogy az általa átvállalt szolgáltatás teljesítése esetében a kikötött ellenértéket követelhesse ; miből önként következik, hogy abban az esetben, midőn az eredetileg kötelezett a közszolgáltatást természetben maga rója le, a másik szerződő fél a kikötött ellenértéket nem követelheti. Az ily szerződések jogi természetét nem változtathatja meg az a körülmény, hogy azok az állandóság jellegével ruháztatnak fel a felek által, nem bir tehát a jelen esetben jelentőséggel az a tény, hogy a beperesitett egyezség örökösnek czimeztetett. A most kifejtettekből következik, hogy felperes a kérdéses