Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XIV. kötet. (Budapest, 1899)

i8 ugyan, azonban azt, hogy akár a «Priláge» helyen emiitett erdőt, akár a peres erdő területet tulajdoni joggal érvényes jogczimen s a szerzésre alkalmas módon akár a helyszínelés idejében, illetve a hirdetmény hatályossága kezdetének napjáig, akár az előtt valaha megszerezte volna, bebizonyítani nem sikerült, s e tekintetben alperes védekezése, melyet különben a 2. 7. a., a perhez csatolt s nem kifogásolt közokirat és a kihallgatott felperesi tanuk vallo­másai is megerősitenek, megdöntetlen maradt annál is inkább, mert ugyanezen közokiratból világosan kitűnik, hogy a felperes­nek a határosztály idejében létezett birtokilletményei az 1 — 5. pont alatt teljesen kiadattak s a helyszíneléskor készített s a fel­peres tulajdonát magában foglaló felső-szivágyi 8., 9. sz. telek­jegyzőkönyvek ezen kiosztásnak teljesen megfelelnek. Minthogy pedig a telekkönyvi rendt. 3. §-a szerint kiigazítás tárgyát csak oly birtokviszonyok és tulajdonjogok képezhetik, melyek a telekkönyvek hitelesítésekor már léteztek, vagy leg­alább a hirdetmény hatályosságának kezdete napja előtt szereztet­tek ; továbbá minthogy a helyszínelés ajkalmával gyakorolt bir­toklás puszta ténye alapján nem lehet az ingatlannak kiigazítás utján való átíratását követelni a telekkönyvileg bejegyzett tulaj­donos ellenében, hanem aki a telekkönyvet kiigazítani kívánja, alperesnél erősebb jogot kell bizonyítania, ilyet pedig felperesnek bebizonyítani nem sikerült, ennélfogva keresetét elutasítani kellett. (Legfőbb ítélőszék 1872 január 13. 1154. szám, 1878 július 25. 6266., kir. Curia 1885 szeptember 22. 1192. sz. határozatai.) A debreczeni kir. tábla itélt : A kir. járásbíróság ítélete helybenhagyatik indokainál fogva és azért, mert az elbirtoklás czimén szerzett tulajdonjog alapján kiigazításnak csak akkor van helye, ha az elbirtoklás már az első telekkönyvi felvétel idejében befejezve volt volna, mi azonban a jelen esetben a határosztály­nak 1845-ben történt befejeztére való tekintettel az elbirtoklásra feri nem forog és felperes keresetét az elbirtoklásra nézve is alapit­totta, továbbá, mert a mennyiben a becsatolt földkönyvkivonat szerint a kérdéses terület a volt úrbéreseknek adatott volna, és tehát ez alapon 1868 után azok élhetnének keresettel. A m. kir. Curia itélt : A másodbiróság ítélete az abban fel­hozott és felhívott indokoknál fogva helybenhagyatik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom