Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XIV. kötet. (Budapest, 1899)

i36 ügyészségnél fizetés végett megjelent féllel nem a kir. ügyészség valamelv tagja, hanem az iktatással megbízott kir. ügyészségi irnok — a vádlott — vette fel ügyészi tag jelenléte nélkül ama jegyzőkönyveket, melyek az élőszóval történt előterjesztés körülményeit és a tényleg lefizetett pénzösszeg nagyságát vannak hivatva közokirat erejével bizonyítani. Ezen bizonyított tényállás mellett, s habár miként azt vádlott is elismeri, az ügyviteli szabályoknak megfelelőleg a hivatali helyiségben kifüggesztve volt az az értesítés, miszerint a kezelői személyzet pénzt át nem vehet, s habár továbbá maga vádlott is elismeri, hogy a kir. ügyész által pénzfelvételre és nyugtázásra felhatalmazva nem volt, mindazonáltal a felmerült esetek száma azt bizonyítja, hogy vádlott a kinyerni sikerült bizalom folytán a felektől pénzt ismételten tényleg átvett, hogy ő ezen eljárástól el nem tiltatott, de sőt ezen ténykedése hallgatólag jóváhagyatott. A kérdéses pénzösszegek tehát hatósági megbízás színlelése nélkül a tényleg viselt hivatalánál fogva tétettek le a vádlott kezeihez és azokat vádlott azok átvétele alkalmával nyomban ily minőségben tulajdonította el jogtalanul. Vádlottnak az alsófoku bírósági ítéletekben helyesen kifejtett adatokkal bizonyított ezek a cselekményei nem a már befejezett jogtalan eltulajdonítás után törvénybe ütközőleg elkövetett cselekményeinek ismérve szerint fenforgó bűntetteket, hanem a Btk. 462. §-ába ütköző ama hivatali sikkasztás bűntettét állapítják meg, mely hivatali sikkasztás arra való tekintettel, hogy vádlott a felfedezés meghiúsítása, illetve megnehezítése czéljából részint a beadványnak iktató-könyvbe való bevezetését szándékosan elmulasztotta, részint magát a beadványt megsemmisítette, továbbá, hogy a pénztéritmények nyilvántartására vezetett jegyzőkönyvet meghamisította, hivatalos nyugtát hamisan készített, illetve ily közokiratot meghamisított, tehát a sikkasztással összefüggőleg a Btk. 391. és 400. §-aiba ütköző bűntetteket is elkövette : a Btk. 463. és 484. §-ai szerint büntetendő. Habár vádlott a terhére eső cselekményeket nem egyidőben, hanem időközönként, még pedig 13 alkalommal követte is el, mégis minthogy a külön-külön alkalomadtán kezeihez befolyt pénznek saját czéljaira való felhasználása mindannyiszor a hivatali hűség megszegésével éretett el, ennélfogva a szándék egységessége