Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XIV. kötet. (Budapest, 1899)

109 rendelkezésből, hogy a kereskedő nejének a czégjegyzékbe be nem vezetett hozománya csőd esetében elsőbbséggel nem bir, az következik, hogy az ilyen készpénz-hozomány a csődhitelezők követelésével egy tekintet alá esik, ebből folyóan tehát a csődtörvény 14. §-a szerint a csődnyitással a tömeg irányában lejártnak tekintendő és igy helyesen állapította meg az elsőbiróság, hogy csőd esetén a hozomány a házasság fenállása mellett is követelhető. Az A. a. közjegyzői okirat tartalma is felperes előadása szerint a 2000 frt hozományt a közadós a házasság megkötése előtt vette kézhez ; B. E. és neje tanuk vallomása szerint azonban a közadós a házasság előtt csak 1000 frtot vett kézhez, a másik 1000 frtot pedig az esküvő utáni napon. Tekintve, hogy e szerint a tanuk vallomásának a második 1000 frtra vonatkozó része a felperes perbeli állításával ellenkezik, s a vallomás felperes állítását nem bizonyítja, sőt valószínűségét sem támogatja, s igy póteskü megítélésére sem szolgál alapul : az elsőbiróság ítéletét ezekből az okokból s a felhozott egyéb indokai alapján helybenhagyni kellett. (1898 november 23. 4522/98. sz. a.) A m. kir. Curia ítélt: A másodbiróság ítéletének az a része, mely szerint felperes követelésének 1000 frt részét valódinak mondotta ki, helybenhagyatik, egyéb részeiben mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztatik és felperes bejelentett 2000 frtnyi hozomány követelése egész összegében mondatik ki valódinak. Indokok: Mert a nő hozományát állandó törvényes gyakorlatunk értelmében férjének a csődtömege ellen, mint lejárt követelést, érvényesítheti ; és mert az A. a. közjegyzői okirat tartalma szerint a közadós, kinek a közjegyzői okiratot kiállító Schlesinger Fülöppel való azonossága nem vitás, elismerte azt, hogy nejének 2000 frt készpénz-hozományát kézhez vette, s minthogy a hozomány átvételéről szóló ily elismervény az 1886 : VII. tcz. 21. §-a értelmében, ha az, mint jelen esetben, a házasság kötésekor állíttatott ki, harmadik személyekkel szemben is képez bizonyítékot, s ennélfogva alperesnek állott kötelességében annak tartalmi valótlanságát bizonyítani, alperes azonban ezt nem bizonyította, az A. a. közjegyzői okiratban foglalt ezzel az elismeréssel felperes törvényszerű bizonyítékot szolgáltatott arra, hogy a követelt hozományt teljes összegében férje kezéhez átadta ; és mert a tanuk