Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XIV. kötet. (Budapest, 1899)

8l Iára mindenkoron az alperes kötvén meg és bonyolítván le, a kereskedelmi törvény 62. §-a végtétele értelmében az alperesnek, mint a közös üzlet vezetőjének számadástétel iránti kötelezettsége a közös üzlet befejezése után az ő üzlettársa, illetve annak engedményese a felperes irányában kétségtelenül fenáll. Nincs ugyan kötelező jogszabály az iránt, hogy a számadást követelhető fél a számadásra kötelezett ellen fenálló követelését a számadási felhívási pernek előzetes megindítása nélkül ne érvényesíthetné. E szerint az, hogy a felperes előzetesen számadási felhívási pert az alperes ellen nem indított, nem állhatna útjában annak, hogy a felperes részéről a közös üzlet befejezése után őt, mint az üzlettársnak engedményesét megillető nyereségjutaléknak kifizetése iránt indított e perben, az alkalmi egyesülésben álló feleknek egymás irányában fenálló kölcsönös követeléseik megbiráltassanak. Ennek feltételét azonban az képezi, hogy a felperes nyereségjutalék iránti követelését keresetében az egyes ügyleteknek eredménye alapján az általa előterjesztett számadás egyenlegéből származtassa, s amennyiben a számadásnak a felperes által való előterjesztése esetében az alperes, mint aki a kereskedelmi törvény 62. §-a értelmében a számadástételre kötelezve van, a felperes által előterjesztett számadást helyesnek el nem ismerné, ő tartozik az egész üzlet eredményét előtüntető számadást a perben előterjeszteni. A jelen perben a felperes az alperessel fenállott közös üzlet befejezése után őt megillető nyereségjutalékát keresete szerint, de a miként azt válasziratában határozottan kijelentette, az alperes részéről neki már előterjesztett számadás eredménye alapján, illetve azon összegben érvényesiti, amelyet az alperes számadásainak előterjesztése alkalmával, mint a közös üzlet után a felperes irányában fenálló tartozását kifejezetten beismert. E szerint helyesen mondotta ki a másodbiróság ítéletének indokolásában, hogy a felperes által érvényesített kereseti igény alapjánál fogva egyedül döntő kérdést az alperessel már megtörténtnek állított elszámolásnak eredménye képezheti. A felperesnek az az állítása azonban, hogy az alperessel három ízben is elszámolván, az ezen alkalmakkor az alperes részéről előDöntvénytár, harmadik folyam. XIV. 6