Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XIII. kötet. (Budapest, 1899)

4o amelyek körülbelül a kötés idejének megfelelő időből származnak, alapos következtetés vonható arra nézve, hogy az A. a. kötlevélben megjelölt áru 126 köbméternyi mennyiségben is volt kapható, és minthogy felperes ennek az ellenkezőjét nem bizonyitotta, azt pedig, hogy a kérdéses minőségű és mennyiségű tölgyfapadlónak Győrött való beszerzését megkisérelte volna, még csak nem is állitja, tehát elesett ama jogtól, hogy azt másutt az alperes terhére bevásárolhatta volna, elesett pedig annál inkább, mert a per során kihallgatott tanuk vallomásából kitűnt, hogy az általa Bécsben alkusz utján megkötött ügylet effektuálva nem is lett, és igy, ha Győrött piaczi ár nem létezett volna is, tényleges bevásárlás hiányában alperestől a szerződéses ár és az állítólagos bevásárlási ár közti különbözetet — kára nem lévén — nem követelheti, és pedig annál kevésbé nem, mert az általa csatolt «Wahren Preisbericht» hivatalos tőzsdei árjegyzésnek nem tekinthető, sőt határozottan nem az, az alperes által 5 —14. '/. a. csatolt s 1891 deczember 1—ll2-ig megfelelő időről kiadott bécsi árutőzsdei hivatalos árjegyzés szerint fanemü egyáltalában nem is képezi tőzsdei árjegyzés tárgyát, amit egyébként az alperes észrevételeihez csatolt «Wiener Börsekammer» által kiadott okirat is igazol. Felperesnek a keresethez C. a. csatolt számlában Porgos ügynöknek állítólag fizetett 52 frt 92 kr. felszámításához, illetve ennek megtérítéséhez sincs igénye, mert mint fentebb kifejtve lett, neki nem volt joga a bevásárlásnak Győrött való megkísérlése nélkül alperes terhére az árut másutt bevásárolni, de ha joga volt volna is, bizonyítást nyert az, hogy a nevezett ügynökkel megkötött ügyletet tényleg nem foganatosította, ily körülmények közt pedig a közvetítés dija alperesre sem róható. (1897. évi márczius 15. 698. sz. a.) A győri kir. tábla ítélt: A kir. tábla az elsöbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: A kir. tábla az elsöbiróság Ítéletének Stadler József alperest marasztaló részét felhozott indokai alapján és azért hagyja helyben, mert alperesnek a kereskedelmi törvény 357. §-a szerint jogában állott felperesnek, mint eladónak, késedelmét ennek költségén óvási okmánynyal igazolni.