Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XIII. kötet. (Budapest, 1899)

I27 •ő külön vagyonához tartoznak, vagy pedig oly tényeket kimutatni, melyekből megállapítható volna, hogy ha az igényelt ingók a házasság tartama alatt szereztettek is, azokra mint az ő külön vagyonából s külön keresményéből származottakra nézve a kezelési és rendelkezési jog nem a férjet, a végrehajtást szenvedettet, hanem őt illeti meg. Felperes azonban ennek a feladacának a felebbezési bíróság tényállása szerint meg nem felelt. Mert a felebbezési bíróság ítéletében megállapított abból a tényből, hogy az üzlet, melynek vezetésében a végrehajtást szenvedő férj is résztvesz, a felperes czége alatt folytattatik, s hogy az eladási könyveiben az igényelt ingók vásárlójául és fizetőjéül felperes van bevezetve, egymagában véve az igényelt ingóknak fentebb megjelölt, az igénykereset alapjául szolgálható jogi minőségét megállapítani nem lehet. Az igényelt ingók ily minősége megállapítása végett szükséges volt, hogy felperes bizonyítsa tényként még, vagy azt, hogy felperes az ingókat a vételkor oly pénzzel fizette ki, mely az ő külön vagyonának tekintendő, vagy azt, hogy az üzletet az ő külön vagyonából rendezte be, s az igényelt ingók vételárát az üzletnek a házasság tartama alatt keletkezett jövedelméből fizette ki. A felebbezési bíróság megtámadott ítéletében azonban a felperest illető külön vagyon vagy a felperes rendelkezése alatt álló közszerzeményi vagyon minőségének a megállapítására szükséges tények mint bizonyítottak nem foglaltatnak. Azzal tehát, hogy a felebbezési bíróság az ítéletében foglalt tényállás alapján felperesnek tulajdonjogi igényét a végrehajtási jegyzőkönyv 2—4., 6—15., 17., 18., 22 — 26. tételei alatt foglalt ingókra meg nem állapította, anyagi jogszabályt meg nem sértett. Felperes megtámadja ugyan a felebbezési bíróság ítéletében oglalt tényállást is, de felülvizsgálati kérelmének e részben sincs törvényes alapja, mert a sommás eljárási törvény 64. §-a értelmében a bíróság a bizonyítékokat szabadon mérlegelheti s az ebből keletkezett meggyőződése felülvizsgálat tárgyává nem tehető, s így felperes panaszára az sem tehető felülvizsgálat tárgyává, hogy az ő beismerése s a felebbezési bíróság ítéletében megnevezett tanuk vallomásával bizonyított tényként fogadható-e el az, hogy