Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XIII. kötet. (Budapest, 1899)

95 gette, ezen rejtegetésnek egyedüli indoka csak az lehet, hogy a leány az ellene irányuló szándékot észre ne vegye. De minden kétséget kizár vádlott szándéka iránt az, hogy a sósavat épen a leány szájába, ajkára önti. Épen az teszi a leányt figyelmessé, hogy a sósav ajkát égetni kezdi, ez kelti fel benne az önfentartási ösztönt. E tettből a szándék iránya, a cselekvés czélja teljesen bizonyos. Legkevesebb adat sincs arra, hogy vádlott az üvegcsét saját ajkához emelte volna; égési sebeket csak W. B. szenvedett. De megerősíti ezen tényállást még az is, hogy vádlott, midőn a sósav már a leány ajkát érinté, és az védekezni kezdett, tovább erőszakoskodva leszoritotta a leány karjait, dulakodás fejlődött ki köztük s végre csak az által szabadult a leány, hogy vádlottat letaszította. Ezen folyamat nem annak felel meg, hogy a leány meg akarja vádlottat az öngyilkosságban gátolni, hanem annak, hogy a leány védekezik a gyilkossági szándék ellen, s hogy vádlott még a védekezés után is igyekszik szándékát — a sósavnak a leány szájába öntését — megvalósítani. De végül az ölési szándékra mutat a czukorral űzött fondorlatos eljárás is. Habár magában véve nincs is gyanús jelentősége annak, hogy vádlott a leánynak czukrot ad, az, hogy a czukornak a leány szájába tétele s a sósav öntése kombinálva vannak, már csakis bűnös jelentőségű lehet ; annak nincsen semmi értelme, hogy vádlott öngyilkossági szándékkal épen akkor akarja meginni a sósavat, midőn a leány szájába teszi a czukrot, mig az, hogy vádlott a czukor etetése által csak azt akarta elérni, hogy a leány száját felnyissa, épen megfelel az ölési tervnek. Az, hogy vádlott az eddig rejtegetett üvegcsét épen azon pillanatban veszi elő és használja, midőn a leány szája nyitva van, azt bizonyítja, hogy a két mozzanat a büntervben kombinálva volt ; s ez a következő mozzanattal, a sósavnak a leány szájába öntésével, kétségtelenné teszi az ölési szándékot. Ep ugy bizonyítottnak kell elfogadni a rablási szándékot is már azért is, mert az ölési szándéknak egyéb oka és czélja nem lehet. De a tényállás szerint különben is bizonyítva van, hogy vádlottnak tudomása volt arról, hogy W. B.-nak pénze van ; s annak, hogy W. B.-hoz megy, a tényállás szerint más elfogadható