Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XIII. kötet. (Budapest, 1899)

92 ütköző sikkasztásnak tekintendő vétség miatt bűnösnek mondja ki, s ezért őt 8 napi fogházra és i évi hivatalvesztésre itéli. Indokok: Vádlott beismerésével, valamint a tanuk eskü alatti vallomásával bizonyitott tényállás szerint vádlott a tulajdonát képezett házas telke udvaráról, amely ingatlanságra a telekkönyvi hatóság árverést rendelt, 1896 október 12. mint az árverés foganatosítására kitűzött határnap előtt 4 drb akáczfát kivágatott s az egész kerítését felszedette s ezeket anyjához vitte, ahol a fákat eltüzelte s a kerítés használható részét felállíttatta. Vádlott eme cselekményében, tekintve, hogy az árverési hirdetmény szabályszerüleg kézbesittetett ; tekintve, mikép ő a végrehajtás alatt álló ingatlanság tartozékát képező ingó dolgokat részben a saját czéljaira felhasználta, részben azokkal mint sajátjával rendelkezett ; tekintve, hogy az árverés alól elvont tartozékok értéke a 100 frtot meg nem haladja : a Btk. 359. §-ában meghatározott sikkasztásnak tekintendő vétség tényálladéka foglaltatik, miért is őt bűnösnek kimondani s tekintettel büntetlen előéletére, az árverés alól elvont tartozékok nem nagy értékére s szorult anyagi helyzetére, mint enyhítő körülményekre, bűnössége fokával arányos fogházzal büntetni kellett. A debreczeni kir. tábla itélt: Az elsőbiróság ítélete megváltoztatik s vádlott a vád és következményei terhe alól felmentetik. Indokok: A Btk. 359. §-a alapján csak az büntethető, aki a tulajdonát tevő zár alá vett dolgot elidegeníti. Minthogy pedig az árverési hirdetmény és jegyzőkönyv tartalmából az, hogy a vádlott elárverezett telkén volt kerítés és fák az 1880. évi LX. tcz. 159. §-a szerint összeirattak, s ekként a telek tartozékaiként zár alá vétettek volna, ki nem tűnik s az sem állapitható meg, hogy vádlott a telkén levő kerítés és fák elidegenítésének büntetőjogi következményére az emiitett tcz. 74. §-a szerint figyelmeztetve lett volna ; vádlottnak az a védekezése, hogy a telkén levő kerítés és fák lefoglalásáról tudomása nem volt, elfogadandó. Ennélfogva vádlott cselekményében, mely szerint a telkén levő kerítést és fákat az árverés előtt elvitte, a Btk. 359. §-ába ütköző sikkasztásnak tekintendő vétség tényálladéka megállapítható nem lévén, őt a vád alól felmenteni kellett.