Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XII. kötet. (Budapest, 1899)

-9 s a bünvizsgálat ezen ügyben megindittatott 1896 áprilisban, tehát a vétségekre megállapított 3 évi elévülési idő elteltével, s igy ezen cselekmény többé nem büntethető. A kir. ügyészség vádja csak az esetre állhatna meg, ha jelen esetben folytonos bűncselekményről lenne szó, amelynél tehát az elévülés a jogellenes állapot megszűntétől volna számitandó, ámde folytonos bűncselekmény jelen esetben fen nem forog, mert hiányzik a bűncselekmények legfőbb kritériuma : a jogellenes állapot szakadatlan fentartása, mely a bűncselekmény tényálladékának folytonos megvalósítását feltételezi, tehát csak oly esetekben lehetséges, hol a tettes magatartásától függ a jogellenes állapotnak végét vetni : már pedig a Btk. 400. §-ában meghatározott közokirathamisitás a valótlan adatoknak a közokiratba való bevezetése által megvalósíttatván, befejeztetvén, a tettes minden további befolyásának a bűncselekményre vége szakadt, s a jogellenes állapotnak további fenmaradása tőle teljesen független, s annak megszüntetése többé hatalmában nem áll. Ezeknél fogva nevezettek ellen a Btk. 400. §-ába ütköző közokirathamisitás miatt folyamatba tett bűnvádi eljárást megszüntetni kellett. (1897. november 24. 760. sz. a.) A budapesti kir. tábla végzett : A kir. tábla az elsőbiróság végzését megváltoztatja akként, hogy I. Sz.-t a Btk. 254. §-ába ütköző családi állás elleni befejezett bűntett helyett ennek a Btk. 65. §-a szerinti kísérlete miatt helyezi vád alá, ezenfelül ugy I. Sz., valamint H. G. és S. G. vádlottakat a Btk. 400. §. 1. pontjába ütköző közokirathamisitás vétsége miatt vád alá helyezi, s a kir. törvényszéket további szabályszerű eljárásra utasítja. Indokok: A kir. tábla abban, hogy vádlott I. Sz. a kérdéses fiúgyermeket hajóra helyezve, B.-ék családjába csempészés czéljából D—re küldötte, nem látja ugyan a családi állás elleni bűntettnek a gyermeknek rendszerint járt helyre kitétele által elkövetett esetét fenforogni, mert a kitétel fogalma azt feltételezi, hogy a rendszerint járt hely legalább akkor, midőn a gyermek kitétetik, néptelen legyen, s ily módon hagyassék a gyermek magára, azonban annak tudatában, hogy a gyermek meg-