Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XII. kötet. (Budapest, 1899)

3 a felperessel azonos személyt képező s i. r. alperesként megnevezett K. Tóth Gábor az 1868. évi LIV. tcz. 112. §-a, helyesen a váltóeljárás 23. §-a rendelkezésénél fogva a megjelent alperesek védelméhez csatlakozottnak vétetett, s a marasztalás ő reá is kiterjesztetett, az 1881 : LIX. tcz. 39. §. aj pontja alapján hivatalból megsemmisíti ; felebbezett egyéb részét pedig megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja. Indokok: A per adatai szerint a 2. r. alperesként megnevezett és perbe idézett K. Tóth Gábor a hasonnév alatt szereplő felperessel egy és ugyanazon személy lévén, minthogy önmaga irányában jogi kötelezettséget senki sem érvényesíthet, s így egy és ugyanazon perben felperesként és alperesként nem szerepelhet s ezen a dolog természete szerint mit sem változtat az, hogy a keresetet felperes mint az A. és B. a. váltók kibocsátója a váltó időközben elhunyt elfogadójának örökösei ellen, kik közé ily minőségében ő is tartozik, az örökhagyó osztatlan hagyatékát képező javakból való kielégítését czélozva kívánja érvényesíteni, mivel e végből a kir. Curia 42. sz. döntvénye értelmében is csak az ismert és ismeretlen örökösök perben állása szükséges s ennek elég van téve, ha az örökösök akár alperesként, akár felperesként állanak perben : az elsőbiróság nyilvánvalóan lényeges eljárási szabályt sértett meg, midőn a védekező alperesek e részben tett észrevétele figyelmen kivül hagyásával a pert K. Tóth Gábor mint alperes irányában is elbírálta, azt a megjelent alperesek védelméhez csatlakozottnak vette, s irányában marasztaló határozatot hozott ; miért is az elsőbiróság Ítéletének azt a részét az 1881. évi LIX. tcz. 39. §. utolsó előtti bekezdése értelmében és illetve az idézett S. a) pontja alapján hivatalból megsemmisíteni kellett. Ennek előrebocsátása után, továbbá annak megjegyzése mellett, hogy az 1. r. alperesként perbeidézett, de nem védekezett K. Tóth István, valamint a néhai K. Tóth István örökhagyónak ügygondnok által képviselt ismeretlen örökösei nevében az elsőbiróság ítélete a váltóeljárás 36. §-a és illetve az J88I : LIX. tcz. 35. §. rendelkezése értelmében szintén felebbezettnek vétetett, jóllehet a védekező alpereseknek a viszonválaszban felhozott, felperes által elkésés okából nem ellenzett az a kifogása, hogy fel1*