Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XII. kötet. (Budapest, 1899)

4 peres ugyanazon váltóköveteléseit a 6479/96 sz. keresettel peresfelek közt folyamatba tett örökösödési per folyamán már viszonkeresetileg érvényesítette, felperesnek végirata zármondatában foglalt tagadása folytán figyelembe nem is volt vehető, mivel az 5. V. a. csatolmányból csak az tűnik ki, hogy a jelzett perben felperes viszonkeresettel élt, de ebből az, hogy a viszonkeresetnek mi a tárgya, meg nem állapitható : a kir. tábla megváltoztatta az elsőbiróság ítéletének meg nem semmisített részeit és felperest az 1., 3., 5., rendű alperesek irányábani keresetével elutasította azért ; mert a váltó kibocsátójának fizetési kötelezettsége a váltótörvény 41. §. rendelkezése értelmében feltételes, t. i. a váltónak fizetés végett való bemutatásától és az óvásnak kellő időben való felvételétől függő lévén, felperesről, ki a kereseti követelés alapját képező váltókat saját előadása szerint óvás felvétele nélkül váltotta magához és ki a nem kifogásolt 3. 7. a. okirat tanúsága szerint a kérdéses váltók elfogadójaként szereplő örökhagyó K. Tóth István ingó és ingatlan hagyatékának birtokában és használatában van, az ellenkező bizonyításának hiányában, az vélelmezendő, hogy az A. és B. a. váltókat nem mint azok kibocsátója visszkereset kötelezettsége alapján, hanem ugy, mint az elfogadó K. Tóth István egyik örököse váltotta magához, s minthogy ez által a váltó nyilván czélját érte s az örökhagyó K. Tóth Istvánnak váltójogi obligatiója megszűnt, felperesnek a teljesített fizetés alapján a vele egy jogalapon álló örököstársai az alperesek irányában csupán köztörvényi elbírálás alá eső és köztörvényi uton érvényesíthető igénye származhatott. Az ügy ilyen állásában alpereseknek részint az A. és B. a. váltókon levő elfogadói névaláírások valódiságának megtagadására alapított, részint a váltójogból, részint örökhagyó K. Tóth István végrendeletéből merített egyéb kifogásai méltatást nem igényelvén, azok elbírálása mellőzendő volt. (1898 január 18. 1993. sz. a.) A m. kir. Curia ítélt : A másodbiróság ítéletének az a része, melylyel a 2. r. alperesként perbe vont K. Tóth Gáborra, mint felperessel azonos személyre vonatkozó elsőbirósági rendelkezés hivatalból megsemmisíttetett, megfelelő indokainál fogva helyben hagyatik. Egyéb részeiben azonban megváltoztatik és az elsőbiróság ítélete hagyatik helyben a benne foglalt indokoknál fogva és azért,