Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XII. kötet. (Budapest, 1899)

io6 állítani, minden esetben vissza is fogadja, mert különben a bontó ok elenyészik. A 77. §. a) és a 80. S. a) pontjának szembeállítása önként a vázolt különbségek megállapítására vezet. Az elhagyott tehát, ki az életközösség szándékos és jogtalan megbontását megbocsátani s az elhagyóval az életközösséget visszaállítani nem hajlandó, nincs elzárva attól, hogy ez esetben az együttélésre vonatkozó egyik legfőbb házastársi kötelezettségnek, a jogtalan elhagyásban s a jogtalan és tartós különélésben rejlő súlyos megsértését, mint bontó okot, a 80. §. a) pontja alapján ne érvényesítse, a mennyiben a megkívánt egyéb törvényes feltételek s nevezetesen a 80. §. utolsó bekezdésének esete, fenforog. Ellenkező felfogás mellett az elhagyott vagy arra kényszeríttetnék, hogy egy a belső lényegében szétdúlt és tarthatatlan házassági életközösséget állítson vissza, vagy pedig, hogy ezen házasságot névlegesen, a különélés állapotában fentartsa. A törvény sem az egyiket, sem a másikat nem czélozta, sőt a 80. %. a) pontjával éppen módot akart nyújtani az ilyen, a házasság lényegével ellenkező, visszás állapot megszüntetésére. Miután pedig alperesnő a jogtalan és szándékos elhagyás ténye, s a különélés tartóssága és folytonossága által házastársi kötelességeit súlyosan megsértette, s mivel a peres felek között a házassági viszony annyira fel van dúlva, hogy felperesre nézve a további életközösség elviselhetetlenné vált (80. §. utolsó bek.) a mit a Nadler Istvánné és Galauner János tanuk által bizonyított azon tény is kellő világításba helyez, hogy alperesnő felperest a czukrászdában 1894. év őszén indokolatlanul megtámadta s majdnem a tettlegességig ment; s miután sem a békéltetéseknek, sem az ágy- és asztaltól való különélés elrendelésének nem lett sikere, mert a kibékülés a felek között létre nem jött, s mivel a korábban fenállott jogszabályok s nevezetesen a r. kath. egyházjog szerint gonosz elhagyás miatt ideiglenes ágy- és asztaltól való elválásnak volt helye s igy a házassági törvény 139. §-ának feltételei is fenforognak, a házasságot a 80. §. a) pontja alapján, alperesnő vétkességéből (85. §.) fel kellett bontani. Alperesnő, viszonkereset nélkül, kérte felperes vétkessé nyilvánítását a házastársi kötelességek súlyos megsértése miatt. Ezen kérelmet azonban el kellett utasítani, mert alperesnő az annak