Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XI. kötet. (Budapest, 1898)

50 zőkönyv szerint Schvartztól már a polgári perben egyenesen és határozottan kivánta, felperes pedig az ügyvédje utján kifejtett állítás szerint az okiratot azért nem mutatta fel, mert nem találta? holott Schvartz az ujrafelvett büntető eljárásban egyik helyen azt mondja, hogy az irat mindig nála volt, másik helyen, hogy elhányódott, mikor pedig azt kérdezték : «honnan másolták le (t. i. a Szarnék ellen hamis eskü miatt tett feljelentéshez) ha elhányódott)' ? igy felelt : «talán az ügyvédemnél volt» ; ha továbbá figyelembe vétetik, hogy a polgári ügyben Szamek részéről felmutatott ezen irat, melyben Schvartz a neki küldött felfogadó levél vételét elismeri, többi közt ezt is tartalmazza : «nur muss ich Ihnen bemerken, dass ich einige Bemángelungen in dem Aufnahmscheine gefunden habe» ; végül ha figyelembe vétetik, hogy Szameknak, Krakauer és Lővingernek egybehangzó vallomása szerint már az első szóbeli érintkezéskor is egyik feltétel volt Schvartz felfogadásánál a három havi próbaidő kikötése, Szamek Soma szerint pedig, a ki t. i. a 2. 7. a. szövegét irta, neki az apja meghagyta, hogy a felfogadó levélbe a három havi próbaidő kikötését is beleírja, minek folytán a felfogadó irat csonkitatlan állapotában a három havi próbaidőről tartalmazhatott is valamit. Tekintve pedig a 2. 7. a. iratra vonatkozó kir. táblai nézetnek a fentebbiek után különösen épen azért elfogadhatlanságát, mert Schvartz előadása szerint is tény, hogy az iratot ugy a mint most van, ő ragasztotta össze ; tekintve az alapügybeli Ítélet szerint döntőnek elfogadott iratra nézve az ujrafelvett eljárásban kiderült ama ténykörülményt, hogy ez az okirat csonka és hogy ilyenné Schvartz kezén lett ; tekintve, hogy most már nem lehet ugyan teljes bizonyossággal megállapítani azt, hogy mit tartalmazott az okiratnak hiányzó része, de azt se lehet kimondani, hogy nem a három havi próbaidőre vonatkozó rész hiányzik ; ez azonban épen nem valószínűtlen, mert erre mutat a megcsonkítás és az a feltűnő körülmény, hogy az okirat felmutatását a polgári ügyben mellőzni jónak látták, holott ha ép állapotában sem volt benne intézkedés és a három havi próbaidő tekintetében maga az okirat lett volna bizonyíték arra, hogy Szamek Schvartzot nem a kölcsönös felmondási jog kikötése mellett és nem három havi