Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XI. kötet. (Budapest, 1898)

48 nem volt meg, végre figyelembe véve panaszos azon előadását, hogy a levél egy rendes borítékban negyedrét összehajtva érkezett hozzá, a mi ismét megczáfoltatik a levél mostani alakjából, mert azon negyedréthajtás most már nem látszik, a mi csakis az által állott elő, hogy azon rész, a hol a hajlás volt, kivágatott. Mindezen körülmények tehát ez egyik leglényegesebb bizonyiték hitelérdemlőségét lerontják. Figyelembe véve Szarnék Soma tanú azon vallomását, hogy őt atyja a levél megírásánál a három havi próbaidőnek kikötésére utasította, de hogy beirta-e azt, vagy sem, azt nem tudja ; Kóti Sándor és Krakauer Annin tanuk azon előadását, hogy panaszos előtte mondotta, illetőleg irta, hogy ő mondott fel Szameknak ; végre Lővinger Ármin tanúnak azon előadását, hogy Szarnék akkor, a midőn a panaszost felfogadta, kijelentette volt tanú előtt, hogy ő csak ugy fogad fel tisztet, ha az előbb megnézi a birtokot és három havi próbaidőre ; ennélfogva vádlott ellenében azt, hogy az általa a b.-újfalui járásbíróság által megítélt és a n.-kikindai járásbíróság előtt letett esküt tudva hamisan tette volna le, igazolni nem lehetett, miért is őt az alapperben hozott ítéletek hatályon kívül helyezése mellett a vád alól felmenteni kellett. (1897 február 23. 593/97. sz. a.) A nagyváradi kir. tábla itélt: A kir. tábla a kir. törvényszék ítéletét megváltoztatja és jelen ügyben hozott alapperbeli ítéleteket joghatályukban fentartja. Indokok: A 2. 7. a. levél tartalma az alapper során elbíráltatván, ez az okmány most az elsőbiróság által ítéletében felhozott kifogásokból ujabb bírálat és eldöntés alá már csak azért sem vehető, mert az, hogy ez az okirat tartalmára vagy külalakjára nézve azóta szenvedett volna változást, bizonyítva nem lett ; mert továbbá az ujrafelvétel folytán uj tanukul felhívott egyének, vádlottnak Soma fián kívül, sem a három havi próbaidőről, sem pedig a felmondás ki részéről való megtörténtéről közvetlen tudomással nem birnak, a mennyiben sem Lővinger Ármin sem Krakauer Ármin tanú nem bizonyítja, hogy sértett a három havi próbaidőt elfogadta volna, sem Kóti Sándor tanú vallomásával bizonyítottnak nem tekinthető, hogy sértett mondott fel a vádlottnak, különösen pedig az, hogy ez az eset mikor történt ; Freind V. és Frank B. tanuk pedig a kérdés tárgyát képező ügyről tudomással sem bír-