Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XI. kötet. (Budapest, 1898)

alperes társaság ellene kövtelést érvényesít, a dolog természetéből következik, hogy ennek jogossága raegbirálásánál magára nézve kötelezőknek kell elismernie azokat a határozmányokat, a melyek által az alperes társaság és ennek alkalmazottjai között a nyugdíjigényre vonatkozó jogviszony szabályozva van, s ezeknek nem ismerésével nem védekezhetik, mert a nyugdijra vonatkozó igénye az alperes társaság ellen csakis az azt szabályozó határozmányokon alapulhat. Az alperes társaságnál érvényben fenálló 2. 7. a. nyugdíjszabályzatoknak kötelező hatályát a felperes magára nézve nem tagadhatja meg azon okból sem, hogy a nyugdijalapot a Bécsben székelő képviselőség kezeli, az alapszabályokat pedig az osztrák kormány hagyta jóvá, mert eltekintve attól, hogy a kereskedelmi törvény rendelkezésével sincs kizárva az, hogy magyar honos, külföldön székelő vállalattal jogviszonyba lépjen, az 1878. évi XX. tcz. XIV. czikke által a monarchia egyik állama területén székelő kereskedelmi társaság jogalanyisága, a másik állam területén kifejezetten el van ismerve. Téves a felperesnek a perben kifejtett az az érvelése, hogy a 2. V. a. nyugdíj-szabályzat 14. §-a értelmében is, fegyelmi határozat alapján nyugdíj-igényét csak akkor veszíthetné el, ha ennek elvesztése magában a határozatban kifejezetten kimondva volna, mert a 14. §. 1. pontja, ennek helyes értelmezése szerint nem hagyhat fen kétséget az iránt, hogy a nyugdíjigény elvesztésének egyedüli alapját az képezi, hogy a fegyelmi határozatban a szolgálatból való elbocsáttatás súlyos kötelességszegés okából legyen kimondva. A nyugdíjigény elvesztésének kimondása a fegyelmi határozat tárgyává sem tehető, mert az a 4. 7. a. mellékelt fegyelmi szabályzatok 8. §-a szerint egyenkint meghatározott fegyelmi büntetések között nincs felsorolva, s ennek a szakasznak végtétele a fegyelmileg büntetettnek nyugdíjigényére nézve kifejezetten a nyugdíj szabályzatokra utal. Következőleg a nyugdíjigény elvesztése tárgyában határozni a fegyelmi hatóság jogkörrel sem birván, az annak ily irányú határozatától a 2. 7. a. alatti 14. §-a értelmében függővé nem tehető. A most előadottak, valamint a kir. táblának ítéletében felhozott, s ebben az elsőbiróság ítéletéből átvett indokok alapján a kir. táblának ítélete helyben volt hagyandó annak megjegyzé-