Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XI. kötet. (Budapest, 1898)

192 ő nem is volt a H. I. és társa czég tulajdonosa, hanem a czég tagjai voltak vádlott felesége H. I. és N. M. és hogy az 500 frtot ez utóbbinak adta át. Hogy vádlott védekezése merőben alaptalan és nem egyéb puszta mentegetődzésnél, kitűnik a következőkből : Vádlott, daczára annak, hogy a bizomány-levél értelmében és sértett fél vallomása szerint az óvadékkal csak felmerült kárkövetelése kielégitése végett rendelkezhetett, az óvadék letétele után négy nappal, mikor még semmiféle kárról szó sem lehetett, a takarékpénztárban elhelyezett 500 frtot 10 frt hijján már kivette és saját czéljaira fordította ; a polgári periratok szerint vádlott 1894 szept. 25-én, tehát a bűnügyi feljelentés megtétele után — K. M. ugyanis 1894 szeptember 20-án jelentette fel vádlottat — fizetett vissza sértett félnek az 500 frtból 296 frt 33 krt ugy, hogy a sommás kereset a H. I. és társa czég mint alperes ellen 1894 október 15-én 205 frt 97 kr. hátralékos ovadéktartozás és az elszámolás eredményekép még K. M.-nak járó 3 frt 71 kr. tőke, összesen 209 frt 18 kr. iránt indíttatott meg, melyből felperesnek mostan panaszosnak, a budapesti IV. ker. kir. járásbíróságnak 1894 november 10-én 43003. sz. a. hozott ítéletével jogérvényesen 155 frt 54. kr. és járulékai ítéltettek meg, összesen tehát 50 frt volt azon összeg, a mit a polgári bíróság a vádlottnak az óvadékösszegből megítélt. Valótlan e szerint vádlottnak azon állítása, hogy sértettel el nem számolt és hogy neki sértettel szemben az 500 frtot meghaladó követelése lett volna. K. M. és Gy. hit alatt vallották, hogy az elszámolás még 1894 szeptember hóban megtörtént és ekkor vádlott csak 50 frt hiányról tett említést, arról pedig mit sem szólt, hogy az 500 frt az ő, t. i. vádlott apósánál N. M.-nél van, ellenkezőleg a pénz visszaadását azon ürügy alatt halasztotta, hogy nincs pénze. K. M. és Gy. azt is tanúsítják, hogy az üzletben mindig csak vádlott volt, és azt ő vezette, ezt különben maga vádlott is beismerte. Nem tekintve azt, hogy vádlott a vizsgálat során nem védekezett azzal, hogy ő nem volt a czégtulajdonos, a vizsgálat és végtárgyalás adataiból, a beszerzett polgári periratokból kétségtelenül megállapítható, hogy vádlott ez ügyben, mint felesége és apósának teljhatalmú czégvezetője járt el saját belátása szerint,