Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XI. kötet. (Budapest, 1898)

ő vette fel az óvadékot, ő kötötte meg sértettel a bizományi szerződést, ő adta át neki a díszműárukat, ő vette fel a takarékpénztárból az 500 frtot, ő ejtette meg a leszámolást és ő volt az, a ki a polgári perben alperesként kihallgattatott. A kifejtett tényállásból kitűnik, hogy vádlott, midőn kevés idővel az átvétel után az óvadékot a takarékpénztárból felvette és azzal, mint sajátjával rendelkezett, erre egyáltalában feljogositva nem volt, és igy az óvadék-összeget jogtalanul tulajdonitotta el, vagyis sikkasztást követett el, miért is őt ebben bűnösnek kimondani és megfelelő büntetéssel sújtani kellett. A büntetés kimérésénél, mint oly túlnyomó enyhítő körülmények, melyek a Btk. 92. §-ának alkalmazását indokolják, figyelembe vétetett azon körülmény, hogy vádlott vagyon elleni bűntett miatt még büntetve nem volt, és hogy a kárt megtérítette. (189b deczember 22. 82603. sz. a.) A budapesti kir. tábla itélt: A kir. tábla a kir. törvényszék ítéletét indokai alapján helybenhagyja. (1897. évi márczius 10. 1670. sz. a.) A m. kir. Curia itélt: Tekintve, hogy vádlott a közte és K. M. panaszos közt létrejött megállapodás ellenére az óvadékul átvett 500 frt betétről szóló takarékpénztári könyvecske alapján már negyednapra 490 frtot felvett ; habár továbbá tény, hogy vádlott az elszámolás után az óvadékösszeg visszafizetésével késedelmeskedett és csak a bűnvádi feljelentés után egyelőre 170 frtot fizetett, a többit pedig csak a polgári perben hozott marasztaló ítélet folytán téritette meg panaszosnak ; mindezek daczára vádlott ellenében a Btk. 355. §. súlya alá eső sikkasztás büntette nem állapitható meg : mert panaszos a takarékpénztári könyvecske átadásakor a a «fentartási» záradékot töröltette és ezzel lemondott arról, hogy amaz összeggel kizárólag ő rendelkezzék ; és mert a másik esetben ismét panaszos vádlott ellen a visszatartott 209 frt 18 kr. iránt már a bűnvádi feljelentés után polgári pert indított és ezzel maga elismerte amaz összeg vitás voltát, a milyennek ezt vádlott már kezdettől fogva is állította ; tekintve tehát, hogy vádlott eljárásában, mely szerint ő a szabad rendelkezésére bocsátott összeget a több ezer frtra rugó áruk Döntvénytár, harmadik folyam. XI. J3