Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XI. kötet. (Budapest, 1898)

i;o vagy részjegyet azonban a szövetkezeitől nem kapott. Ezen öt részjegyet 1890 augusztus 8-án felmondotta, de alperes ennek daczára a teljesített befizetések visszaadását megtagadta. Alperes tagadta, hogy felperes az alperesi szövetkezetnél tagul felvétetett, továbbá, hogy felperes az általa állított befizetést teljesítette s hogy a felmondást eszközölte volna ; de különösen tagadta, hogy felperes a részjegykönyvecske, vagy részjegy tényleges birtoka nélkül az állítólagos befizetéseket visszakövetelhetné. E tagadásokkal szemben felperes az alperesi szövetkezet által e kir. törvényszékhez 14489/90., 17002/91., 15736/92., 30819/93. és 26088/94. szám alatt bemutatott tagnévjegyzékkel bizonyította, hogy az alperesi szövetkezetnek tagja volt. A 125 frtnak befizetését pedig az alperesi szövetkezet által kiállított, B. és C. alatt becsatolt, valódiság tekintetében nem kifogásolt okirattal és az alperesnek kinált, de általa el nem fogadott, sem vissza nem kinált főesküvel bizonyította. Végül ugyancsak az alperesnek kinált, de sem el nem fogadott, sem vissza nem kinált főesküvel bizonyította felperes, hogy az általa befizetett öt részjegyet kellő időben felmondotta. Minthogy pedig a kereskedelmi törvény 235. §-a értelmében a szövetkezeti tag jogosítva van előleges felmondás mellett a szövetkezetből kilépni, s minthogy a kereskedelmi törvény 237. §-a szerint a kivált tagok igényt tarthatnak a befizetett összegekre, sőt még a kiválás évéről szóló zárszámadás szerint reájuk eső üzletrészhez is, végül minthogy a részjegykönyvecske vagy részjegyek birtokának hiánya nem foszthatja meg felperest jogos igényétől, mert a befizetett dijak visszafizetése csak abban az esetben tétethetnék függővé a könyvecske vagy részjegyek visszaadásától, illetve megsemmisitésétől, ha alperes a bizonyított befizetéssel szemben bizonyította volna, hogy részjegy könyvecskét vagy részjegyeket adott, de alperes ezt nem is állította, annálfogva alperest a kereseti kérelemhez képest marasztalni s a perrendt. 251. §-a alapján a perköltség viselésére is kötelezni kellett. A budapesti kir. ítélő tábla: Az elsőbiróság ítéletét azzal a változtatással, hogy alperes a megítélt tőke után csak 1892. évi január i-től köteles késedelmi kamatot fizetni, az ezt megelőző időre pedig felperes kamatkövetelésével elutasittatik, egyebekben helybenhagyja.