Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XI. kötet. (Budapest, 1898)

IÓ2 tett óvintézkedéseket az esetlegesen bekövetkezhető szerencsétlenség ellen, de sőt alkalmatlan anyagot is használt ; ezek alapján be van bizonyítva, hogy vádlottat vétkes mulasztás és gondatlanság terheli, hogy a sértetteken talált sérülések az ő gondatlansága által keletkeztek. Ezért vádlottat ezen itélet rendelkező része szerint bűnösnek kellett kimondani és az irt büntetéssel sújtani. A büntetés kimérésénél sulyositó körülményül vétetett, hogy vádlott előzetes figyelmeztetés daczára sem tette meg a szükséges óvintézkedéseket, melylyel szemben enyhítőül csak a büntetlen előélet forog fen. A sértettek részéről követelt kártérítés a Btk. 311. §-a alapján volt megítélendő. (1897 július 7. 7472. sz. a.) A kolozsvári kir. tábla ítélt : A kir. törvényszék Ítélete részben s a következően változtatik meg: Vönig Imre vádlott a Csobánkán Nasztázia, Marosán Mária és Pap Ilia sérelmére gondatlanságból elkövetett, a Btk. 310. §. 2-ik bekezdése szerint minősülő három rendbeli súlyos testi sértés vétségében mondatik ki bűnösnek és elitéltetik a Btk. 310. §. 2-ik pontja alapján a Btk. 91., 9b., 97. és 102. §-aira való tekintettel hat havi fogházra, mint összbüntetésre, s 50 + 50 + 50 frt = 150 frt pénzbüntetésre, mely pénzbüntetésnek behajthatlansága esetén annak minden 5 frtja egy napi, vagyis az egész 30 napi fogházra lesz helyettesítendő. Egyebekben azonban az elsőbirói itélet helybenhagyatik. Indokok: Tekintve, hogy Vönig Imre vádlott a Csobánkán Nasztázia, Marosán Mária és Pap Ilía sértetteknek sérüléseit a foglalkozásában való hanyagsága által okozta, őt a súlyosan sérült személyek számához képest a Btk. 310. §. 2-ik bekezdésében meghatározott háromrendbeli gondatlanságból okozott súlyos testi sértés vétségében kellett bűnösnek kimondani. Vádlott mellett büntetlen előélete nyomatékos enyhítő körülményt képez ; tekintettel mindazonáltal az okozott sérülések súlyosabb voltára s az alkalmazandó büntetési tétel nagyságára, vádlott büntetését a rendelkező részben kitett mértékben kellett kiszabni. Egyebekben a vonatkozó indokainál fogva hagyatott helyben az elsőbiróság ítélete. (1897 október 5. 2257. sz. a.) A m. kir. Curia itélt: A bűnhalmazat megállapítása mellőz-