Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XI. kötet. (Budapest, 1898)
07 A kőbányai piaczra a sertéstilalom elrendelése következtében a felperesnek képezte feladatát annak a bizonyítása, hogy az alperes, mindamellett, hogy kivülről sertéseket be nem hozhatott, a szállásokat a keresetben megjelölt 1895 július—októberig terjedő negyedben tényleg használta, vagy ha nem használta is, annak a bérlet czéljaira való használhatásának lehetősége fenállván, a használatbavétel hiánya kizárólag az alperesnek mulasztására vagy eljárására vezethető vissza. A felebbezési biróság Ítéleti tényállásában 4. pont alatt meg van állapítva, hogy az alperes 1895 július i-je után tényleg nem használta a kibérelt szállásokat, miután az azokon volt sertésállományt már megelőzőleg eladta volt. Aíinthogy pedig az alperes a felperestől kibérelt sertésszállásokat a sertésállományának elidegenítése következtében rendeltetési czéljaira csupán a sertéskereskedéssel való üzletnek okszerű folytatásával használhatta volna, s ez a sertésbehozatal tilalma következtében kizártnak tartandó, ennélfogva a felperestől a C. és D. a. tanúsítványokkal bizonyítani szándékolt az a körülmény, hogy Kőbányán a zár tartama alatt is bizonyos mennyiségben volt sertésállomány, és hogy onnét a főváros egyéb területére azonnali levágatás végett a sertés elszállítható volt, nem bizonyíthatván a sertéskereskedéssel való üzlet okszerű folytatását, nem lehet alkalmas annak bebizonyítására sem, hogy a kibérelt szállásoknak az alperes részéről való nem használásának oka a zár tartama alatt nem a sertésszállitási tilalom következtében előállott körülményekben, hanem az alperesek eljárásában található fel. Ezek szerint a felperes felülvizsgálati kérelmével el volt utasítandó. Az alperes felülvizsgálati kérelmében a felebbezési biróság ítéletét a kereseti követelésből 249 frt 50 kr. résztőkében s ennek kamatában, valamint az első és a felebbezési eljárás költségében történt marasztaltása mia*".t támadja meg. Az arra alapított panasza, hogy a felperes tőle az 1895. évi július—októberig terjedő negyedévre bér fejében mit sem követelhet, mert két egyenlő részre osztván fel a kibérelt szállásokat, csak egyik felét adta ki albérbe, a másik felerészét nem használhatta, s ennélfogva a felperesnek, tekintet nélkül arra, hogy az Döntvénytár harmadik folyam. XI. 7
