Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XI. kötet. (Budapest, 1898)

73 összegnek, a megítélt illetményeiből történt levonása is helyes, mivel felperesnek csak a felebbezésben felhozott az az állítása, hogy a szóban levő összeg tulajdonkép költözködési átalányt és igy alperes terhére eső kiadási tételt képezett, az 1881 : LIX. tcz 29. §. értelmében figyelembe nem jöhet ; mert felperes azt az állítását, hogy Temesvárról 1894 október 12-én történt eltávozása után egykori főnöke Kalmár E/nő által Budapesten várakozási állományba helyeztetett és hogy a nevezett főnöknek ilyen intézkedés tételére joga volt, hogy tehát őt a budapesti magasabb lakbér illetné meg, nem bizonyította és felperes ezen állítása mellett a T. a. csatolt, Gödöllő és Budapest közti utazásra engedélyezett szabadjegyek sem nyújtván támasztékot, helyesen intézkedett az elsőbiróság, midőn a felperes ajánlotta pót- és egyoldalú főeskü bizonyítás mellőzésével felperes lakbérkövetelését nem a keresetlevél 2-ik tétele alatt felszámított budapesti magasabb, hanem a temesvári állomás után járó kisebb összegben ítélte meg ; mert felperes a keresetlevélben foglalt saját előadása szerint 1893 augusztus havában felettes hatóságának engedelmével csupán gyógykezelés czéljából távozván Budapestre, pusztán azon lénynél fogva, mely szerint gyógykezeltetésének tartama alatt egy ideig és pedig 1893 november havától 1894 május haváig alperes által a budapesti déli üzletvezetőségnél kisebb megerőltetéssel járó irodai teendőkre beosztatott, a budapesti nagyobb lakbérhez tényleges áthelyeztetés hiányában, jogos igényt nem szerzett, a keresetlevél 3. t. a. lakbér-különbözet czimén érvényesített követelése tehát alaptalan lévén, azzal is helyesen utasíttatott el ; mert felperes alperes tagadása ellenében arra nézve, hogy a keresetlevél 4. 7. alatt felszámított költözködési átalány őt megilletné, a per során bizonyítékot egyáltalán fel nem hozott, az illetmény-szabályzat 27. §-a (92. lap) szerint pedig a szóban levő átalány a hivatalnokot nem feltétlenül, hanem csak az ott megirt feltételek alatt illetvén meg, felperes a per során azokat a tényeket és adatokat, melyek alapján ehhez a követeléshez igényt tart, tüzetesen előadni tartozott volna, mit azonban nem tévén, követelésének ezzel a részével is helyesen utasíttatott el ; mert felperes azt az állítását, hogy a keresetlevél 5-t. a. felszámított összeg, 16 frt, az ott említett átköltözködés alkalmával tőle levonatott, bizonyi-