Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XI. kötet. (Budapest, 1898)

7-' helyéről történt távozása idejében is súlyos idegbajban szenvedett, bizonyítva lévén, helyesen mondotta ki az elsőbiróság, hogy felperesnek a szolgálatból a fegyelmi eljárás mellőzésével történt egyszerű elbocsáttatása, mint a szolgálati rendtartás 53. §-a utolsó bekezdésével nem indokolható eljárás, jogtalan volt. Ebből a megállapításból pedig szükségképen csak az következvén, hogy alperes felperesnek a kereset beadásáig és illetőleg a per tárgyalásának befejeztéig lejárt, tehát felperest már kétségtelenül megillető visszatartott járandóságait kiszolgáltassa, de nem egyszersmind az is, hogy alperes felperes részére a tárgyalás befejezte után lejárandó, tehát olyan illetményeinek fizetésében is elmarasztaltassák, melyek megszerzése jövendőbeli esélyektől függ : helyesen intézkedett az elsőbiróság, midőn felperest követelésének utóbbi részével, mint időelőttivel, elutasította ; és helyes az elsőbiróság ítéletének az az intézkedése is, mely által alperest a tárgyalás befejeztéig lejárt illetmények fizetésére kötelezte, mert alperesnek csak a felebbezésben felhozott és így az 1881. évi LIX. tcz. 29. §-a értelmében figyelembe különben sem vehető az a kifogása, hogy az elbocsátás ténye a felmondás jellegével birván, felperesnek a keresetbe vett illetményei legfeljebb az elbocsáttatástól. mint a felmondást helyettesítő cselekménytől számítandó 3 hónapig járnának ; egyébként is alaptalan, mivel a szolgálatból való elbocsátás a szolgálat felmondásától eredményében és hatásában lényegesen különböző intézkedést képezvén, azt a szolgálati rendtartás 59. §-ával szabályozott felmondás tekintete alá venni helyesen nem lehet ; továbbá mert a szolgálatból történt jogtalan elbocsáttatás daczára is alperesnek jogában állván felperest arra való képessége esetére a tényleges szolgálatra alkalmazni, szolgálatképtelensége esetében pedig őt a szabályszerű felmondás mellett véglegesen nyugdíjazni ; az elsőbiróság ítéletének vonatkozó indokaiban helyesen mondotta ki azt is, hogy a nyugdíjigény, mint a szolgálati viszony megszűnésétől, tehát későbbi bizonytalan esemény bekövetkezésétől függő kérdés, a jelen perben meg sem állapitható ; mert felperesnek perbeli beismerésével és az általa sajátkezüleg kiállított, tartalmilag a per során nem kifogásolt 13. 7. a. csatolt nyugtájával bizonyítva lévén, hogy az abban említett 50 frtot utazási előleg czimén vette fel, ennek az