Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam IX. kötet. (Budapest, 1898)

i8 A most idézett törvény külön kifejezett rendelkezést nem tartalmaz ugyan a tekintetben, hogy a felülvizsgálati értékhatár megállapításánál a viszonkereset tárgyának értéke is számításba veendő, de még sem lehet kétséges, hogy annak helyes értelmezése szerint a viszonkeresetre nézve ugyanazokat a felebbviteli szabályokat kell alkalmazni, mint a melyek általában a keresetre nézve megvannak állapítva. A viszonkereset is valódi és anyagilag önálló kereset ; tehát tartalmilag mindazokkal az alkatrészekkel kell birnia, a melyek minden keresetnél lényegesek. A viszonkereset csak alaki tekintetben nem önálló, a mennyiben egy már előzően megindított, illetőleg folyamatban levő pert feltételez. A viszonkereset tárgyilag egyenlő hatályú a keresettel ; mert az azzal érvényesített követelés tekintetében a felek közt uj pert létesít, a perben álló feleknek viszonya a bírósághoz a keresetnél és viszonkeresetnél egyenlő, a jogok és kötelességek, melyek a perviszonyból származnak, a viszonkeresetnél ugyanolyanok, mintha az egészen elkülönítve, mint kereset indittatott volna, eltérések tehát csak a perbeli cselekményeknél jelentkeznek, a mennyiben ezek a kereset cselekményeivel egyidejűleg alaki kapcsolatba hozandók, illetve egyesitendők. A kereseteknek eme külső egyesítése által tehát a dolog lényege mi változást sem szenved, mert mindazok a jogszabályok, a melyek a keresetre és az abból keletkezett perre nézve érvényesek, a viszonkeresetre és a viszonkereseti perre is alkalmazást nyernek, azokkal a módosulásokkal, a melyek a két pernek alaki egyesitéséből önként következnek, a melyek azonban, hacsak a törvény kifejezetten másként nem rendelkezik, nem a viszonkereset lényegére és tartalmára, hanem csak a perbeli cselekmények módjára és alakjára vonatkoznak. Hogy a sommás eljárási törvény összhangban az 1868. évi LIV. tcz., valamint az 1881. évi LIX. tcz. ide vonatkozó elveivel, a viszonkereset jogi természetére nézve a most jelzett álláspontot foglalja el, nem szenved kétséget, s kitűnik mind a törvénynek kifejezett egyes rendelkezéseiből, mind annak szelleméből. így különösen a sommás eljárási törvény 27. §. 4. pontja