Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam IX. kötet. (Budapest, 1898)

126 joga van a részére szerződésileg kikötött illetmények megfizetését alperestől követelni. Azt vitatta ugyan alperes, hogy felperes a felmondási időre járó illetményeit csak azon időpontokban igényelheti, a melyekben azok a szerződés szerint lejárnak, tehát csak utólagosan havi részletekben és nem előzetesen egyszerre ; a kereset időelőttiségének megállapítását czélzó ez a kifogás azonban alaptalan, mert az 1884 : XVII. tcz. 97. §-a szerint alperes a felmondási időre járó illetményeket felperes részére ennek «kilépése előtl» lévén köteles megadni, felperesnek a 6 havi felmondási időre járó összes illetményei az 1894 július 10-én történt elbocsátás időpontjában a törvény rendelkezésénél fogva már nyilván esedékesek voltak. Nem vehette figyelembe a kir. törvényszék alperesnek azt az ellenvetését sem, hogy a tényleges szolgálat megszűnése miatt felperes legfeljebb az A. a. szerződéssel részére biztosított 3000 márka évi fizetésének a felmondási időre járó részét igényelheti tőle, de nem követelheti az ugyanezen szerződéssel javára kikötött és évi 3000 márka minimális összegben biztosított nyereségi jutaléknak a felmondási időre eső részét is, mert a biztosított nyereségi jutalék a fizetéssel jogilag egy tekintet alá esik ; alperes tehát annak fizetése alól nem vonhatja ki magát, mert önmaga is elismerte felperes abbeli igényének jogosságát akkor, midőn a felmondási idő első hónapjaira ugy a fizetés, mint a biztosított nyereségi jutalék havi részleteit felperesnek hiánytalanul kiszolgáltatta. Alperes azon az alapon, mert 1894 jun. 6-án Berlinből irt levéllel felszólitotta felperest, hogy a czéget illető iratokat és okmányokat adja át, határozottan ugyan meg nem jelölt, de 1894 július 10. napját mindenesetre megelőző időponttól kívánja a felmondási időt számítani, minthogy azonban a budapesti üzletnek felperestől való átvétele alperes beismerése szerint is csak 1894 július 10-én történt, a kir. törvényszék felperes álláspontját elfogadva, a felmondási idő kezdőpontjának 1894 július 10. napját állapította meg, mert alperes nem is vitatja, hogy felperesnek akár az emiitett levélben, akár más uton felmondott volna, a szolgálati viszonynak egyoldalú 'felbontása pedig nem a levél elküldése, hanem felperesnek a budapesti üzletből 1894 július 10-én történt kihelyezése által vált ténynyé.