Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam IX. kötet. (Budapest, 1898)

Q2 Indokok: Felperesek keresetüket az A. a. adásvevési szerződés 6. pontjára alapítják. Ezen szerződési pont szerint alperes szavatosságot vállalt felperesekkel szemben azért, hogy a köztük adásvétel tárgyát képezett ingatlant más adósság nem terheli, mint azon 65,000 frt törleszcési kölcsönből még fenálló 64,786 frt 67 kr., a melynek erejéig a zálogjog a pesti első hazai takarékpénztár-egyesület javára van a kérdéses ingatlanra bekebelezve és a mely kölcsöntartozást felperesek átvállaltak. Az A. a. szerződés ezen pontja pedig csak ugy értelmezhető, a mire különben alperes a törvény értelmében is kötelezhető lenne, hogy alperes, mint eladó szavatol az A. a. szerinti adásvétel tárgyát képezett ingatlan tekintetében felpereseknek, mint vevőknek, hogy az adásvétel idején nem létezik oly magánteher, a mely ezen ingatlanra a tulajdonjognak felperesek javára leendő bekeblezése előtt bekebelezhető lenne. Ily terhet azonban a mennyiségileg különben nem kifogásolt kereseti összeg, mint kisajátitási járulék nem képez és pedig már azért sem, mert az 1871. évi XLII. tcz. 7. §-a s illetve az 1884. évi XVIII. tcz. 3. §-a értelmében az ezen utóbbi törvényszakaszban már mennyiségileg is meghatározott kisajátitási járulék, mindig az ezen tcz.-ben emiitett körút mentében álló házak és telkek azon tulajdonosait terheli, a kik az emiitett járulék esedékességének idején tulajdonosai ezen körúti házak és telkeknek és mert kisajátitási járulék csakis annak esedékessége napjától 2 éven át képezi dologi terhét a körúti ingatlanoknak. De mindezektől eltekintve a kisajátitási járulék az 1884. évi XVIII. tcz. 4. §-a értelmében az emiitett körúti házak és telkeknek törvényhozásilag meghatározott és közadók módjára behajtandó, az annak esedékessége idejében a körúti ház és telektulajdonosokat terhelő közterhét képezvén, az nemcsak a törvény rendelése, de az az A. a. szerződés 4. pontja értelmében is felpereseket terheli és az ez iránti fizetési kötelezettsége alperesnek 1888 május i-ével megszűnt. Mindezekből kifolyólag tehát felperesek, a kiknek tudomással kellett birniok arról, hogy törvényileg meghatározott kisajátitási járulék kifizetése iránti kötelezettség az adásvételi szerződés meg-