Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam VIII. kötet. (Budapest, 1897)

M. J.-né előadása alapján történt ; utóbb M. J.-né V. L. plébános felhívására szintén elmondta az esetet, de V. L. az anyakönyvbe a kereszteltekről vezetett napló első adatait vezette be. Ebből a beigazolt tényállásból nyilvánvaló, hogy M. J.-né akkor, a mikor S. E. kérésére annak házasságon kívül született gyermekét abból a czélból, hogy arról senki sem tudjon, előbb H. E. előtt L. I. cselédleány házasságon kívül született gyermekének adta ki, mint ilyent megkereszteltette s a keresztelő lelkésznek a gyermek családi állására vonatkozó hamis adatokat mondott be az anyakönyvbe való bevezetés végett, utóbb pedig a gyermeket L. E. és Sz. Gy.-né előtt is mint L. I. házasságon kívül született gyermekének tüntette fel, a maga részéről mindent elkövetett, hogy a gyermek a törvény szerint őt illető családi állásától megfosztassák, illetve családi állása bűnös uton meghamisittassék s maga részéről elkövetett mindent arra, hogy a családi állás mindenkori igazolhatásának legfőbb biztositékául szolgáló anyakönyvbe a gyermek családi állására vonatkozó hamis adatok vezettesenek be s tényleg a gyermek családi állásától, születésétől kezdve egészen haláláig meg is fosztatott, a mennyiben azt H. E. özv. L. E. és Sz. Gy.-né is L. I. gyermekének tartották, mint ilyen lett keresztelve, a születés- és halálozási anyakönyvbe bevezetve s a bűnös cselekmény czélbavett hatása a gyermek bár rövid, de egész életén keresztül teljesen érvényesült. Es nem vehető itt figyelembe az a körülmény, hogy M. J.-né bűnös cselekményét, mielőtt a hamis adatok a kereszteltekről a templomban vezetett naplóból az anyakönyvbe bevezettettek volna, B. C. főapáti helynöknél felfedezte s ez a naplóba ezt feljegyezte ; nem vehető pedig figyelembe azért, mert az eljárás adataiból nyilvánvaló, hogy az 1894 augusztus 29-én történt, a mikor a gyermek már meghalt s erről M. J.-né sürgönyileg értesíttetett ; de nem vehető figyelembe azért sem, mert V. L.-nek a végtárgyaláson tett vallomása szerint augusztus 28-án már hire ment a bűnös cselekménynek s ő hivatta is M. J.-nét, de az nem volt otthon s igy az eset körülményeit akkor vallotta be, mikor felelősségre való vonása iránt már kételye sem lehetett. Minthogy pedig a cselekmény czélba vett hatása már minden irányban érvényesült, ennélfogva a kir. tábla tekintettel arra, hogy az eljárás nem szolgáltatott