Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam VIII. kötet. (Budapest, 1897)

2 I I kellő adatokat arra, hogy M. J.-né nyerészkedési szándékkal követte volna el a cselekményt, M. J.-né a Btk. 254. §-ának I. bekezdése alapján való bűnössé nyilvánítását indokoltnak találta. S. E.-et ugyanebben a bűncselekményben mint tettest azért nyilvánította bűnösnek, mert ő kérte saját beismerése szerint M. J.-nét arra, hogy mentse őt meg a szégyentől ; ő adta a gyermeket M. J.-né rendelkezése alá azzal, hogy tegyen vele a mit akar, csak ne tudjon senki a gyermekről s beismerte azt is, hogy beleegyezett abba, hogy a gyermek megkereszteltessék, a mi a gyermek származásának eltitkolása nélkül nem is volt eszközölhető ; ekként ő lévén első sorban az, a ki e gyermek családi állásának megváltoztatását előidéző cselekményt elkövette : ennélfogva bűnössége mint tettesé volt megállapitandó. A vádlottak büntetése megállapításánál a kir. tábla is figyelembe vette a kir törvényszék ítéletében felsorolt enyhítő körülményeket, és ennek folytán azt a vádlottak bűnössége arányában a 92. §. alkalmazásával, de tekintettel arra, hogy a bűncselekmény nagy horderejű jogokat sértett, nagyon enyhe büntetés kiszabására elég ok nincs, a rendelkező részben feltüntetett mérvben szabta meg. (1896 márczius 10. 124. sz. a.) A m. kir. Curia ítélt : Mindkét alsóbirósági ítéletnek részben való megváltoztatásával M. J.-né vádlott büntetése 8 napi fogházban állapittatik meg, S. E. pedig a vád alól felmentetik. Indokok: Habár M. J.-né és S. E. előadása alapján bizonyítottnak kell elfogadni, hogy S. E. vádlott, leány-becsületének megmentése érdekében beleegyezett abba, hogy házasságon kivül ujdonszült fiúgyermekét M. J.-né örökbe fogadhassa s azt meg is kereszteltethesse, mindazonáltal az említett beleegyezés nem foglalta magában S. E. vádlottnak határozott és tudatos hozzájárulását azokhoz a módozatokhoz, melyeket M. J.-né vádlott a kitűzött czél elérése végett kigondolt és foganatosított s ennélfogva a vádbeli bűncselekmények tényálladékához mindenekelőtt megkívántató szándék S. E. irányában megállapítható nem lévén, vádlott ez okból felmentendő volt. Egyebekben a kir. tábla ítéletének vonatkozó indokait azzal a megjegyzéssel fogadta el, hogy a bűnvádi eljárás adatai alapján nem tekinthető bizonyítottnak, hogy M. J.-né vádlott akkor,